Legtöbben már gyerekkorukban megtanulják, hogy mindig győzni kell, hogy nem lehet rosszabbnak lenni, gyengébbnek lenni, kevésbé jónak lenni, mert az elvárás az iskolákban mindenki számára ugyanaz, teljesíteni mindenkinek egyformán kell, és ez megjelenik óvodás kortól kezdve szinte mindenhol. Aki elég erős, az sikeres lesz, de lehet közben rugalmatlan és maximalista, folyamatos elvárásokkal önmaga és mindenki felé, és lehet nem tudja élvezni amit elér, mert a fő motiváció a versenyzés, az elég jónak, a mindig jobbnak akarni lenni állapot. Aki érzékenyebb, szorongóbb, az is hasonlítgatja magát mindenkihez, de leginkább elbújni és láthatatlanná lenni akar, meg sem próbál célokat elérni vagy kitűzni maga elé.
Az irigység kis százalékban jó, mert motivációs energiának felhasználhatod, és előre visz. Új célokat teremt. Ha az irigység megragad alacsony szinten, az áldozat szerepet hoz, a másikat jobb útálni, mint tenni önmagamért.
A versenyzés ideje lejárt. Az egymást megelőzni, legyőzni, kiemelkedni ideje lejárt. Csakis az együtt tud működni, bármit csinálsz is, kell, hogy legyen közös célja. És bármit csinálsz is, kell, hogy lásd, mindenki másnak is fontos célja van a világban. Feladata. Hiba lenne hasonlítgatni magunkat egymáshoz - pedig milyen sokszor ezt tesszük. Nyertes - nyertes pozícióban mindenkinek minden jó. Ennek jött most el az ideje. Nincs rivalizálás. Nincs konkurencia. Nincs verseny. Egység van és szeretet van. Akkor minden van.
"Az összehasonlítás teremti meg az alsóbbrendűség és felsőbbrendűség ideáit. Amikor nem hasonlítgatsz, minden alsóbbrendűség és minden felsőbbrendűség eltűnik. Akkor csak vagy - egyszerűen csak vagy. Egy kis bokor, vagy egy nagy, hatalmas fa... az nem számít - te te vagy. Rád van szükség. Egy fűszálra épp akkora szükség van, mint a leghatalmasabb csillagra. Anélkül a fűszál nélkül Isten kevesebb lenne. Erre a madárdalra éppen annyira szükség van, mint bármelyik Buddhára. A világ kevesebb és szegényebb volna, ha ez a madár eltűnne belőle. Nézz csak körül. Mindenre szükség van, és mindennek megvan a maga helye. A világ egy szerves egység: senki sincs feljebb, és senki sincs lejjebb, senki sem felsőbbrendű, és senki sem alsóbbrendű. Mindenki összehasonlíthatatlanul egyedülálló."
Osho