Párkapcsolati Coaching

"Az egyetlen dolog, ami megváltoztatja az embert, az a szerelem."
(Paulo Coelho)

A nők és férfiak agya biológiailag alapvetően különböző, bizonyos területek (például a szex és a beszéd központjai) a két nem esetében más-más méretűek, vagyis más működés élvez prioritást és ösztönösséget, az ebből adódó működési következményeket pedig általánosságban ismerjük. Mégis, ettől eltekintve vagy éppen emiatt -, szinte minden eltávolodást és kapcsolati krízist a kommunikáció és az egymással és önmagunkkal való őszinteség hiánya idézi elő és tartja fent hosszútávon.
Ahogy pedig a nehézségek és átélt feszültségek, frusztrálódások hatására egyre csak nő a szakadék a felek között, úgy nő a kilátástalanság érzése is, és egyre nehezebbnek tűnik visszatalálni egymáshoz és kiutat találni az átélt szeretetlenségből és neheztelésekből.

​

Fontos tudni azonban, hogy a kapcsolati krízisek időszaka elkerülhetetlen és törvényszerű, épp úgy, mint a személyiségünk fejlődése során fellépő krízisek. Ennek a kírzis folyamatnak a célja nem feltétlenül a szakítás és a válás, mégis a legtöbbször így végződik -, hanem minden esetben az egyéni és közös fejlődés. Társunk a legtisztább tükör az önmagunk elől is kitakart és eldugott vakfoltjaink rálátásában, a gyermekkori hiányok és kielégítetlen igények, valamint elfojtott dühünk és bosszúvágyunk tekintetében. Tudni kell, hogy bármilyen nehéz is legyen egy kapcsolódás, minden esetben a számunkra tökéletes partnert választottuk – a találkozásunk idején aktuális tudattalan választási programjaink hatására. Vagyis, azt a partnert választottuk, aki később a legtisztább lehetőségünk lesz arra, hogy rávilágítson, mit kellett még meglátnunk és átírnunk és meggyógyítanunk magunkban,

ahhoz, hogy boldogok lehessünk.

​

Bármennyire is úgy tűnik, hogy a másik okozza  boldogtalanságunkat, érdemes és szükségszerű azt megvizsgálni, hol van a mi saját szerepünk a kialakult helyzetekben és milyen tudattalan hasznunk és motivációnk van a dinamika fenntartásában. Sokszor azonban a megoldás már nem a foltozgatás és javítgatás, hanem az önmagunkért kiállás és nemet mondás, határhúzás, akár kilépés és drasztikus lezárás.

​

A bántalmazó kapcsolatok esetében például odáig kell tudni eljutni elsősorban, hogy felismerjük, miért hagyjuk magunkat kihasználni és bántani, és meg kell tudni érteni, hogy az akkori tudattalan választásunk mentén ugyan szükséges volt egy bántalmazó program bevonzása, de csak azért, hogy rálássunk erre a fajta működésre és annak gyökerére, majd onnan felállva és önmagunkat választva, visszavonhatatlanul kivonjuk magunkat a bántalmazottság energiájából.

​

Másrészt pedig, a párkapcsolatok ugyanúgy fejlődni vágynak mikor kinövik a megszokott kereteket és működéseket, mint egy gyermek. Ilyenkor új struktúrát kell kiépíteni, újra kell tervezni, közösen végig gondolni, minek járt le az ideje és minek jött el, honnan hová tartunk, mi az ami jó és mi az ami már nem,

és hogyan változunk mi magunk az évek során.

Minden kapcsolati működésnek van egy dinamikája, ami egyénenként változó, függően a társak tudattalan motivációjától és korábbi sérüléseitől. Amikor a kapcsolaton belül az egyik fél végez csak önmunkát és halad intenzíven egy személyiségfejlődési úton, míg a másik nem tesz semmit sem önmagáért sem a választottjáért, ott kevés esély van a kapcsolatot megmenteni. Azonban ha közösen, egy szándék és cél mentén, egymás kezét megfogva vállaljuk a nehézségeket és feladatokat, akkor minden és bármi elbírható, hiszen nincs az az ösztönös működés vagy tudattalan programozottság, ami a szereteten és elköteleződésen keresztül, átemelve egy magasabb tudatossági szintre magát a kapcsolatot is, ne lehetne megoldható vagy áthidalható, és nincs az a kapcsolati sérülés, amit az őszinteséggel és megfelelő kommunikációval ne lehetne gyógyítani. Ez persze sokszor hosszabb idő, és ennek feltétele az őszinte vágy és elköteleződés egymás felé.

​

Vannak azonban olyan helyzetek is, mikor egy kapcsolat ideje lejárt. Mikor mindent, mit tanulhattunk egymástól, megtanultunk. Mindent, mit adhattunk egymásnak, átadtunk, és minden vágyunkat, mit szerettünk volna közösen megélni, megéltünk. Ha erről van szó, a legfontosabb, hogy minden kétséget kizáróan jussunk el eddig a felismerésig, hogy senkiben ne maradjon a döntéssel kapcsolatban bizonytalanság vagy kétely, és, hogy a lezárás legyen méltó és tisztességes egymással és a kapcsolattal szemben is. Ilyenkor, a szeretet és hála érzése megmaradhat, ami közös gyermekek esetén még fontosabb, de önmagunk és következő párválasztásunk szempontjából szintén.

​

​​​

A házasságok, a párkapcsolatok nem működnek maguktól. Olyan nincs, hogy nekem jól megy a házasságom. Magától semmi nem megy jól. Nekünk kell működtetni, tenni érte, nap mint nap, hétről hétre, hónapról hónapra, és igen, évről évre. Szerintem ez az egyik legnehezebb feladat a mai embernek (a gyereknevelés mellett – után). Ezért teljesen megértem, hogy mire a legtöbben eljutnak odáig – ha egyáltalán, eljutnak-, hogy segítséget kérjenek, már nagyon elfáradtak, nagyon elkeseredettek, és gyakran a felek legalább egyike már eljutott a válás gondolatáig.

Nagyon fontos ilyenkor, hogy ebben a bizonytalan, szívet-lelket kifacsaró időszakban olyan segítséget kapjatok, ahonnan a kezdetektől, már az első alkalomtól fogva, erőt tudjatok meríteni egymásból és önmagatokból. Ezt azért tartom fontosnak, mert a terápiákra általánosan jellemző, hogy eleinte az érzések még nehezebbek lesznek: ami eddig is fájt, még jobban fájni fog, ami eddig is feszített, még jobban feszít, és hirtelen a kezdéskor minden rosszabbnak tűnik, mint előtte bármikor. Aki ezt elbírja, az bizonyosan végig tud csinálni egy másfél évig tartó pár-és családterápiát, ami az első néhány hét nehézsége után gyümölcsöző megoldásokat tud hozni...  Azonban sokan vannak, akik már annyira elviselhetetlennek tartják az évek alatt felhalmozódott állapotokat, hogy azonnali enyhülést várnak. Ők sokszor nem képesek végig csinálni a terápiát, és gyorsan kiszállnak, lezárnak, elköltöznek, mert azt hiszik: a problémák megoldódhatnak úgy, ha ott hagyják azokat, a társukkal együtt.

​

Ha Te is azok közé tartozol, aki

• úgy érzed, már mindent megpróbáltál és el sem tudod képzelni, hogy változhatna meg köztetek minden úgy, hogy megint olyan legyen, mint régen…

• nem tudsz éveket várni, hogy minden megoldódjon, mert túlságosan elfáradtál, kilátástalannak és megoldhatatlannak érzed a köztetek lévő gondokat, lebonthatatlannak a köztetek lévő falakat, és feloldhatatlannak a sérelmeket,

• eltávolodtál a párodtól, ő is Tőled, és nem érted, miért olyan nehéz minden, ha egyszer szeretitek egymást,

• nincs sem időd, sem pénzed hosszú évekig pszichológushoz járni,

• valahol a lelked mélyén bízol és hiszel benne, hogy van megoldás, és van még köztetek szeretet… ,

• már teljesen feladtad, hogy lehet jobb, de vállalod, hogy még utoljára megteszel egy utat, mely segíteni fog egyértelmű döntést hozni és megmenteni a házasságod – vagy megbizonyosodni arról, hogy ami köztetek volt, végleg véget ért, és jobb elengedni egymást…,

akkor Nektek való segítség az a komplex lehetőség, amit a coaching és a családállítás együttesen adhat. Személyre szabottan, a Ti igényeteknek megfelelően, kizárólag Rátok szabva és Rátok figyelve, alkalmanként 90 percben, a valóságot figyelve, a valódi okokat keresve, konkrét, gyakorlati tanácsokkal és feladatokkal ellátva – egyedülálló, azonnali hatékonysággal! -, akkor várlak Titeket szeretettel.

​

​