Tudjátok, Jézusnak volt egy testőre, Jeromos. Medve szív, Harcos lélek. Az összes apostol közül vele kapcsolódom a legjobban. Ismerem Magdaléna Szerelmét, Mária Kegyelmét, Jézus feltétel nélküli, mindent átható Szeretetét, de az Isteni Törvényt betartató, s talán olykor kegyetlennek tűnő Fény Harcosa, Jeromos volt.
Míg Jézus azt kérte az emberektől, mindig feltétel nélkül szeressenek, főleg azokat, kiknek a leginkább szüksége van rá, mert oly nagyon elborította őket a sötétség; addig Jeromostól azt kérte, védje meg a családját, a Nőket és a gyerekeket, és engedte neki azt is, hogy megvédje őt is, ha kell, harc és ölés által is.
A Teremtő Szent Harcosainak egyik legfontosabb beavatása az ellenség legyőzésének pillanatában a Kegyelem; máskor pedig a felismerése annak a pillanatnak, ahol már nem szabad több kegyelmet adni, nem szabad várni, kérni, és főleg nem hátat fordítani.
Ahogy ma mondtam egy régi barátnak: évekig vártam, hogy Isten majd megoldja valahogy a nehéz helyzetemet, míg aztán megértettem és elfogadtam, hogy nem oldja meg helyettem a dolgokat. Azt kívánja tőlem, hogy legyek Az, Aki Vagyok. Harcos vagyok, nem kérdés. Akkor, amikor erre van szükség, mert a Békéért sokszor harcolni kell. Ez a harc lehet szent, ahogy az ősi harcművészek tudták: az ölés is lehet agressziótól mentes. Sőt. Annak kell, hogy legyen. Végső célt kell szolgáljon, és a jót kell, hogy szolgálja.
Hogy ma nincsenek harcosok, csak agresszorok, azért is van, mert elbillent a mérleg a sok áltanítás javára. Szeress mindenkit, fogadj el mindent, örülj a kevésnek is, ne lázadj, adj tiszteletet mindig is, stb.
Természetesen nem kell ölni. Ma már nem ez a világ van. De hogy ebben az évben sok olyan harcot kell majd megvívnunk, mely a Becsületért és Méltóságért folyik, és legfőképp, a Szabad Életért, az biztos. Talán már lepereg rólam is végre a sok ítélkezés emiatt, de azért, mert látom, milyen sokakat szabadít fel az ÖnMagunkért folytatott szabadságharc.
És hogy ebben legjobb tanítóink, társaink, ellenfeleink, sokszor a hozzánk legközelebb állók, az szerintem csupán azért van, mert így semmi esély nem marad a megúszásra.
Az elmúlt évszázadok, évtizedek beletörődő, jókeresztény elfogadása látjuk, hova vezetett. Az árnyék valójában a hamis fény születése.
A szent harc lényege nem a győzelem mások felett,
hanem győzelem önmagunk felszabadításáért.
S hogy ez kinek milyen feladatokat tartogat… valószínűleg épp azt, amit a leginkább elkerülni kívántál…
Én azt mondom, állj bele! Megéri.
Van, ki képes oda nyújtani a másik arcát is. Nekem sosem ment. S nem azért, mert nincs bennem alázat. Hanem, mert másban hiszek, és mert mást vállaltam.
Ennek is Helye Van ❤
Szeretettel,
Anna Rose