top of page
Keresés
  • Szerző képeAnna Rose

2024.03.06.


A Szerelem nem választás kérdése, nem tudatos választásé. A Szerelem, Van. Mindenhol, mindenben, mindenki által elérhető, aki hajlandó a Szívét megnyitni. Az érzések, vannak. Igen, gondolatok vannak mögötte, mint minden mögött, hisz, „Kezdetben Vala az Ige” – az ige itt azt jelenti: szó. A Teremtés is egy Gondolattal kezdődött, a gondolat itt a vágy, hogy Valami, Legyen. Mikor megszületik a Gondolat, érzéseket hoz bennünk létre. A gondolat hatására teremteni kezdünk. Vagy megvalósulást, vagy akadályoztatást.


A Szerelem van, aki számára ijesztő, és van, aki számára az az ijesztő, ha nincs. Vannak emberek, akik annyira félnek az érzésektől, annyira nagyon sérültek a szerethetőségben és a szeretetben, hogy képesek egy teljes életre – vagy akár többre is - teljesen lezárni a szívüket. Férfiaknak ez jobban megy, és a férfias nőknek is, persze.


A Szerelem általában megtalál, egyszer csak van, és igen, bizonyára meghatározza ilyen-olyan hitrendszer, de főleg, séma, gyermekkori vonzalom, előző életbeli kötések, lezáratlan karmák és transzgenerációs örökségek, valamint ott az ÁrnyékErők uralta vetített mátrix, hogy mikor már nagyon közel vagy, minden rólad tudott és ismert információt felhasználva befolyásolják a gondolataidat, amik ugye, mint tudjuk, meghatározzák és teremtik az érzéseidet.


A Szerelem tehát van. A párkapcsolat viszont, Döntés.


Na ez az, ami a legtöbbeknél hiányzik.


Elköteleződés nélkül nincs semmi tartós, nincs semmi, ami Szövetség, ami Szentség, ami hosszútávú, legfőképp nem, örökérvényű. Mondjuk olyan most már senki kedvéért nem fogadnék, véletlenül sem. Elég egy életre, vagy inkább, legjobb, ha nem tűzünk ki határidőket, abban viszont igenis el lehet és kell is véleményem szerint köteleződni, hogy mindent megteszek, ami csak tőlem telik, hogy a kapcsolatunk működjön, fejlődjön, hogy én is és együtt is, növekedjünk, hogy tápláljuk egymást, hogy minden pillanatban azt válasszam, ami a létező legjobb választás, az elérhető tudatosságom legmagasabb szintjén, a szívem minden szeretetével. És ha így, ezek mellett is véget ér, akkor az is rendben van. De szerintem így nem ér véget. Mert egy élet – akármilyen hosszú is legyen -, ahhoz nem elég hosszú, hogy megismerjünk egymásból és magunkból mindent, arról nem is beszélve, hogy az Élet mindig tartogat számunkra kihívást, és az ember, de még az Isten is, társas lény. Isten és Istennő Szent Párossága adja a Teremtői mivoltát, mint ahogy az állatok sem élnek magányosan, mert az Együtt, az Egység mindenhol jelen van az Univerzumban! Kötődésre képtelen, mélységesen sérült generáció nemzedéke vagyunk egyre nagyobb teremtő erővel, legyünk hát óvatosak a nagy szabadság és Vízöntő kor kínálta szabadossággal, mert bár mindent lehet, de az ember, mégiscsak, társas lény. Isten saját képmására teremtette – Isten pedig nincs egyedül, még ha a patriarchális nagyhatalom el is hitette hosszú időre.


Hallok ilyeneket, hogy csak a feltétel nélküli szeretet, és ne legyen semmi ragaszkodás, mert a Buddha is megmondta, meg a hegy tetején ülő misztikus, aki egyébként egyedül szerzetésként fényevéssel jó elvolt. Ilyen életet akarunk? Mert ha nem, akkor a kötődés nem ördögtől való. A függés az más, az nem jó. De hogy kapcsolat helyett „kapcsolódása” van sokaknak, meg hogy elköteleződés helyett amíg jó addig jó van, mert ez így újvilág, ez baromság. Ez csak lázadás a valódi igények ellen, és önámítás meg önhazugság. Ahogy a sok házasság nélküli nem kell a papír kötetlen bármikor el lehet menni kapcsolat is.


Empataként minden létező szélsőséget és lehetőséget megéltem már, van egy Vízöntő Holdam és Vénuszom, hozzá sok Halak meg Skorpió mindenféle, reggel még házasságban élnék, délután szingliként, este imádom a mese olvasást a gyerekemnek, hogy aztán éjszaka a szenvedélyt éljem szabadon, aztán meg siránkozok, hogy ez így nem család, de nekem aztán ne is mondja meg senki, hogy hányra hol legyek és mit csináljak, azt majd én eldöntöm, nameg ott a sok munka is, és ez csak egy nagyon kis felület – ami mindannyiunkban ott van. Mégis. Elköteleződés nélkül, Döntés nélkül és Lemondás nélkül, nincs semmi maradandó. Az Érték pedig a maradandó dolgokban bontakozik ki. Próbára tétetik…


Tehát ez az első lépés. Elköteleződöm-e? És a másik, választ-e engem, elköteleződik-e irántam, értem, és Értünk? Képes-e mozgósítani az erejét, képes-e legyőzni a félelmeit, rendezni a rendezetlen családi hátterét, otthagyni az otthonát akár, stb. Képes-e, akar-e, hozni áldozatot, lemondást, érted, értetek. És Te, képes vagy-e, ugyanerre.


Mert a Kettőből csak így lesz, Egy.


Minden más (ön)ámítás.


Barátsággal,

Anna Rose

6 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Commentaires


Post: Blog2_Post
bottom of page