Három nap alatt, kétszer kaptam ugyanazt a kártyát a kérdésemre, miszerint osszam meg másokkal a tapasztalataimat, miért vagyok ennyire feszült, pontosabban, miért van bennem ennyire nagy feszültség. Hát akkor megosztom, én már úgyis jobban vagyok, Nektek meg hátha átvezet és kivezet a megértésen át. Ha és amennyiben úgy vagytok Ti is, mint én 😊 akkor…
Gyermekkori, örökölt transzgenerációs- és előző életes mintázatok egyszerre oldódnak ki most a fizikai és éteri, asztrális, érzelmi és mentális testeidből. Óriási energetikai munka zajlik test-lélek-szellem szinten, DNS-szinten, sejt-szinten, konkrétan pörögnek ki az eddig felismert káros működések, a szándék és döntések alapján tett változtatások most zajlanak, vagyis tudatosságod minden szintjén történik a változás, mely okozhat főleg szédülést, szédelgést, fejfájást, hideg-és meleg hőhullámokat, zavarodottság érzést, homályos látást, lebegés érzést, alvási problémákat, változékonyságot az energiádban: hol nagyon energikus vagy, hol elalszol állva is, miközben megadod magad mert azt érzed, fogalmad sincs, hol vagy, miben vagy, de „jóvanazúgy”. Az elme nem küzd, nem harcol ellened, vagyis nem akar már mindent érteni, elég neki a biztonságérzet, amit Te adsz számára, Te adsz önMagad számára. Ott vagy Magadnak, és ha még nem is kiteljesedett az ebben való megbékélés, tudod, hogy afelé tartasz. Egy folyamatban vagy, átalakulásban, ahol az elmúlt évek intenzív folyamatai most egy újabb szintre emelnek, immáron nagyobb amplitudóval.
Ezek a szintlépések nem tudnak egyszerre megtörténni, belehalnánk, a fizikai és energetikai testnek is el kell bírni, itt a földön életben maradva engedjük most át magunkat több halál-kapun is akár, újjászületések, mely nem csak a tudat szintjeit alkotó dimenziók átlépése sokszor, hanem akár tényleges lélek-csere folyamatok, ahol magasabb tudatosságú részeid érkeznek le most Hozzád, érted, Téged segítve – és van, hogy a régi elmegy helyettük, mert megszolgálták, amiért jöttek. Ha így van, egyszerre éled meg a gyász és öröm érzéseit, hol a múltat síratva, akár hiányolva azt, ami nem adatott meg, szeretetet, bizalmat, örömet, mit nem kaptál meg, s hol dühöng benned a gyermek, hol pedig egyre erősebben és gyakrabban lép felszínre a Magasabb rendű lényed, Ki mindent Ért, Tud, Együttérez Veled, s közben kimozdíthatatlan a Látó – Érző perspektívából, hol Minden Rendben van.
Ő az, Ki emlékezik, miért születtél, mit vállaltál, Ő az, ki tudja, Ki Vagy – ha engeded.
A Szabad Akarat ellen nem cselekszik, még csak nem is erőszakoskodik. Az elmúlt években számtalan nehéz helyzetbe kerülve – csúsztam vissza régi működésekbe, sémákba, önsorsrontó hiedelmek alkotta történésekbe, s mintha mindig új kört kezdtem volna. S egyszerre volt egyre könnyebb és nehezebb felállni belőle. Mindig, mikor aztán teljes újrakezdéssel néztem vissza és tettem fel a kérdést, miért engedte(m), miért hagyta(m), hogy újra megtörténjen, hisz én már azt hittem!!! túl vagyok ezen és máshogy lesz…, azt mutatta, Ő nem avatkozik bele abba, ha mondjuk egy dühös, impulzív, mindent akaró gyermeki részem előtör a változás küszöbén, megérezve, mily sokat tettem magamért, a boldogságomért, és akkor hirtelen, oda toppan és mindent akar belőle. Mindent, ami neki nem volt, s bár most megszerezni látszik, akkor ő ott van, és hiányt pótolni akar. És minden ilyen esetben félre állt az Isteni részem, mint egy Szerető Isten, aki engedi tanulni és fejlődni – önmaga tapasztalatain keresztül – az emberi részemet.
Mert a felnövekedés sem csak egy szinten zajlik, hogy voltunk – vagyunk gyermekek, aztán fiatal felnőttek, aztán felnőttek majd bölcs öregek, hanem a Tudat is ezt az utat járja be, gyermeki tudatszintről egy fiatal lázadó felnőtt tudatszintjére, majd onnan visszatalálva az Egységbe, egy Felnőtt tudatszinten, s majd csak onnan át a Bölcsességbe.
Legtöbben megragadunk a gyermeki tudatszinten, és érzelmi intelligenciánkat tekintve is gyerekek maradunk. A spirituális berkekben is főleg érzelmileg éretlen, csupa csupa sérülésekkel halmozott, gyógyulatlan, kiforratlan személyiségek mutatnak irányt, vezetnek csoportokat és folyamatokat, egyre több és nagyobb káoszt teremtve, de mint tudjuk, ez is épp úgy kell, épp annyira elkerülhetetlen, hogy az ember rájöjjön, Maga kell teremtsen és változzon oly módon, hogy felismeri, mi jó neki, hol jó neki, s mi segíti a fejlődését.
Tanít minket a „rossz” és segít minket a „jó”, s a legfájóbb, hogy borzalmas mély kötődési sérüléseink nyomán inkább választjuk sokszor az ismert rosszat, és még mikor ezt már tudjuk is, gyakran tesszük, hogy futunk és szaladunk messzire onnan, hol végre tényleg szeretet van.
A sématerapeutám, kivel már négy éve kezdtük a közös munkát, s egy nagyobb kihagyás után pár hónapja újra vezet engem, mondta tegnap, hogy soha eddig még ennyire közel nem engedtem őt és soha eddig még nem jutottunk el arra a pontra, ahol most vagyok-, s még most sem biztos benne, hogy fogom-e, tudom-e hagyni, hogy segítsen. Hiába akarom, szeretném, döntöttem el százszor is, mikor arról beszélt, hogy tudattalanul mindig elhárítom és megszakítom vele a kapcsolatot, szétbontott az internet is, leállt az egész rendszer – bebizonyítottam, milyen nagyon igaza van.
Ma újra elment egy tanítványom közülünk, mert nem tud mit kezdeni azzal a sokkal, amit velünk megél. Már értem őt.
Mióta tanítok, és hosszabb, másfél éves zárt csoportokat viszek, én is tanulok, figyelek, magamról, emberekről, működésekről, világról. Ami régen borzalmas kudarc és csalódás volt számomra, mára már értem, nem nekem szól, nem rólam szól. A szeretetről – és a hiányáról, ami sosem volt. S most, mikor egyre többen nyilatkoztuk ki a szándékot, hogy a Szeretetet és az Új Világot választjuk, ott bizony először a fájdalommal, a hiánnyal, az árulással és bizalomvesztéssel is találkozunk, és ez nem csak ijesztő, de elbírhatatlannak tűnik.
Annak tűnik, de nem az. Az volt, akkor, mikor gyerekek voltunk.
Mikor valóban egyedül voltunk, kiszolgáltatva, és azok, akiktől a védelmet, a szeretet, az elfogadást vártuk, nem ezt adták, hanem sokszor még az ellenkezőjét is. De nem csak a szülők és a család, meg a tanítók, hanem a tudatfejlődés kollektív szintjén is: úgy a társadalom, a vallás, a vallási vezetők, a hatalmi, uralmi pozíción lévő elit, a politika, az egészségügy, az orvos-terapeuta-kliens-beteg viszonylatában is, sok ezer éve már…
Hát ez mind megy most ki. Kicsiben, nagyban, személyes életből, előzőekből, s nekünk, nőknek, a méhünkből is. Hisz ott őrződik minden, és onnan is megy tovább minden, és a méh is bizony, multididmenzionális, elvégre Életet ad, Befogad és Kienged, Teremt, micsoda Isteni Kehely és Dimenziókapu ez, bele sem gondolunk.
Az Élet nagy csodái … Mi vagyunk. Élőlények. Nem csak az emberek, az állatok is. És a fák, a növények. Hogy ezen a bolygon, Élet van. Ez maga a Csoda. S mi nem tudunk róla. Nem értjük, nem ismerjük, nem tudjuk már azt, ami nyilvánvaló.
Ide térünk most vissza. Ehhez pedig, óriási szembesülések kellenek, belátás, rálátás, felismerés, és Eget-Földet rengető sírás, kiáltás, átalakulás. Gyökeres változás.
A folyamat zajlik, elindult, már tart, és kitart. Magasabb rezgésre emelkedünk, s még én is, ki egyébként eszem rendszeresen húst, csokit, sütit, édességet, s nem nagy figyelmet fordítok az egészséges étkezésre, érzem, hogy napok óta csak a zöldség megy le és a gyümölcs.
Kifejezetten segítenek most a jó minőségű olajok, a homeopátia, Bach-virágterápia, sós vizes fürdő, és hát böjt időszak is van - amit én nem tartok tudatosan-, ám úgy látszik, nem is kell, megtörténik magától is, hisz:
Az van, Ami van.
És Az vagyok, Aki vagyok.
Ezt most éppen elég megengedni. A Női minőség ébred. Férfiban, Nőben, egyaránt. A Lélek, tudja az Utat, ismeri az Irányt. Te hagyod-e, hogy vigyen? S képes vagy-e, hajlandó vagy-e, el-engedni, meg-engedni, engedni, hogy Legyen, hogy valóban,
Legyen meg a Te akaratod.
Szeretettel,
Anna Rose Világa
Comments