Méltó Életet csak a múlt hibáit kijavítva, az eredmények eredetét felvállalva, tévedéseink, s tévelygéseink súlyát elbírva lehet. Engedni meglátni, hogy a biológiai gyermekkor küszöbét átlépve már – minden nehézségem, az én hibám. Valahol, valamikor, tőlem indult, s nálam is fog befejeződni. De csak, ha tanultam belőle. S ehhez előbb, el kell ismernem, hogy hibát vétettem.
……………………………………………….
Mert az ember nem bírta el cselekedetei súlyát, s kiszakadt a Paradicsomi állapotból, felelősségét Döntése és Cselekvése okán nem vállalva - vállalta, hogy
lesz inkább tudatlan, megvezethető, hazug, simlis, Áldozat… s akkor, Ott,
megszűnt Istennek lenni.
De nem azért, mert hibát vétett, s nem is azért, mert Tett, mert Cselekedett.
Nem az alma a hibás, és nem is a Kígyó. Ádám és Éva Együtt bukott el a vizsgán, mely felnőttségüket mérte, s egymás iránti elköteleződésüket, Egységük és Önnön létezésük iránti hűségüket, s a kígyó, a gonosz csábító, a démon, ki nem tett mást, mint Lehetőséget kínált – ki szintén nem más, mint a Teremtő megtestesülése;
De az ember, választotta, hogy megtagadja szándékát, megtagadja Valódi Vágyát, és megtagadja érte Társát és Önmagát is.
És az Isten, látva ezt, már nem ismert Bennük Önmagára. Hisz kik is ők? Ember – kit Isten, Önmaga képmására teremtetett.
Isten nem hazudik. Nem fél, nem hátrál meg, és főleg, nem szégyelli magát vágyaiért, nem titkolja azokat más előtt, nem fél a megítéléstől, és főleg nem fél a Szeretet elvesztésétől, ha úgy és olyat csinál, ami esetleg másnak nem tetszik. Nem, mert így csak a gyermek gondolkodik, csak a gyermek tagadja le mit tett, csak a gyermek árulkodik, mutogat a másikra, csak a gyermek, a büntetéstől félő gyermek az, ki nem mond igazat – s csak egy szeretettől mentes szülő, ki ezt nem ismeri fel gyermekében.
A Bibliai történet számos részén hibás, de a legfontosabb Üzenet így is szemünk előtt van, s mi mégsem látjuk évezredek óta.
Ma ugyanaz a Belépő Isten Országába, mi akkor volt a Bukás maga: tudod-e, mered-e végre, vállalni a Felelősséget Életedért, Döntéseidért, Cselekedeteidért, Szándékaidért, Vágyaidért? Tudod-e, Mered-e nyíltan vállalni, Meztelenül, Isten szeme előtt vállalni, Azt, Aki Vagy? Tudod-e, Mered-e belátni, hol és mit hibáztál, és mersz-e szembenézni vele, újra? Képes vagy-e megállni és abbahagyni a menekülést, mi mai nevén, Karma, ismeretlen, emlék-nélküli Szenvedés, csak mert könnyebb Áldozatnak lenni és hinni magad, mint hibát vétő, vétkező Lénynek?
Addig innen senki nem megy tovább, míg ezt fel nem ismeri mélyen magában. Mikor ez a felismerés a sejtek szintjén emelkedik a tudatosság mindent felismerő fokára, mikor a gyermeki tudat a felnőtt tudat dimenzióját választja, akkor szűnik meg a Samsara.
..........................................
Spiritualitásban haladóknak sokat segít, ha nem kezdünk elkerülni mindent ami nehéznek tűnik vagy rossznak, ha nem javítunk ki mindent - kezdve azzal, hogy nincs hiba mert minden csak tanulás (amennyiben nem hiba csak tanulás pár száz élet körbe-körbe futása ismételve a tévedéseket); hogy a hiány az csak hitrendszer (lehet, de amíg ezt érzed, addig ez VAN), s úgy egyáltalán, sokat segít az elfogadás, a minden elfogadása. A gyilkos indulaté, a düh, a szomorúság, a tehetetlenség, a másság, az irigység, az ítélkezés, a bizalmatlanság, a máshogy gondolás, stb, végülis minden, MINDEN, ami van.
Az van, ami van. Annak, aki ezt nem próbálja kétségbeesetten átkeretezni széppé, könnyűvé, annak megnyílik a Tér új dimenziókra, új Tudatosságra, új Világra.
Isten hozott Minket.
Szeretettel,
Anna Rose
Comments