Hát, egy kicsit megint nagyon nehézben vagyunk. Tudom, nem mindenki, de ez itt még mindig nem a csillàmpóni szekció. Igazából, ezért is nehéz.
A nehéz nem mindig rossz, sőt. Valóban teher alatt nő a pálma (bár fogalmam sincs, miért mondjuk ezt, igaz-e, s hogy tényleg terhet raknak rá, hogy növekedjen?!) és igaz az, hogy mind azokban leszünk igazán jók, amiért megküzdöttünk, amiért megszenvedtünk. Ezt a szót használjuk rá. Igazából pedig csak, inkább küzdelem ez és nem szenvedés, de kevesen vagyunk, akik szeretjük ezt.
Tágítani a határainkat, izmot növelni kitartó, küzdelmes edzéssel (én ezt sem szeretem), komfort zónát meghaladva, félelmeket legyőzve szembe menni azzal, amivel nem esik jól, nem vágyunk rá, mégis tudjuk, meg kell tenni, ha változást akarunk …
Most épp azért nehéz (nekem, és így feltehetőleg Nektek is), mert olyan dolgokat kell most helyre tennem, és úgy, amit egy porcikám sem kíván. Halogattam, ellenálltam, vártam, bíztam, hittem, reméltem, hogy megoldódik. Majd megoldódik. Ha változtatok magamban az érzéseimen, programjaimon, szándékaimon. Ha emelem a saját rezgésem, és akkor majd rendeződik. Nem rendeződött. Nem úgy.
Úgy rendeződik, hogy megértettem, máshogy kell csinálnom. Úgy, ahogy nem akarom, úgy, ahogy mindenképp elkerülni szerettem volna - de be kell látnom, másképp ezt most nem lehet. És mikor ezt a döntést meghoztam, és léptem, tettem, hirtelen … felszabadult rengeteg energia. Főleg düh, már megint, franc egye meg … nem fogom megúszni, ígyhát igyekszem transzformálni. Így is úgy is nehéz, legyen legalább változás, legyen most más, és látom a végét, hova visz majd ez. Az utat nem kívánom, a végeredményt igen. A végeredmény ugyanaz, mint amit régen is vágytam, csak nem kihagyható belőle az, amit viszont elkerülni szerettem volna. Ám éppen az elkerülés miatt nem született eddig végeredmény.
Néha meg kell tennünk olyan dolgokat, amiket nem akarunk. Nem esnek jól. Főleg, mert tudjuk, hogy lehetne máshogy is. De ezt is tanulni kell, hogy Az van, Ami van, és nem mindent irányíthatunk mi magunk. Kérünk, tervezünk, és vagy megkapjuk, vagy nem. Sokszor azért nem kapjuk meg, mert csak. Utólag megértjük - vagy nem, de legalábbis elfogadjuk. Sokszor kérünk, és megkapjuk, de annak ára van. Néha ez az ár megéri, néha nem. Néha kérünk és azért nem kapjuk meg, hogy észre vegyük, nekünk van tenni - tanulni valónk. És biztosan nem olyan, mint ami már jól megy.
Elég egyszerűen: aki jól tud szeretetben lenni és meditációban teremteni, az most nehézségekbe ütközhet és azért, mert az anyagban kell tudni megküzdeni az anyagi világ törvényeivel. És itt bizony anyagi világi törvények uralkodnak. Mondhatjuk, hogy számunkra ez nem oké, mi már ezek felett állunk, úgysem engednek tovább. Illetve, van amikor igen, s van, amikor nem 🙂
Teljesen egyéni utak vannak, teljesen különböző és egyéni tanulási folyamatok. Mind a teljességet hivatottak elérni, akinek jól megy a bunkózás, ideje, hogy együttérzést tanuljon, aki mindent szép szóval akar elérni azoknál is, akik még nem tudnak együttérezni, ideje megtanulni sarkukra állni. Nem bunkónak lenni persze, de Rend akkor van, ha mindenki egyenlő, ha minden folyamat kiegyenlített. Egy kizsákmányoló kapcsolódásban - ami ritka, ha nincs (merthogy az egész Földi lét ebben vergôdik) nem csak határt húzni fontos, ideje van megtanulni sokaknak kiállni magukért, képviselni az igényeiket, tudni kimondani ha valami nem oké, és tudni felismerni azt, hogy vannak emberek, akiknek minden egyes szó és perc felesleges energia pazarlás, mintha egy lukas vödörbe szórnánk kincseket. S hogy ilyenkor ne a bosszú, ne a harag, ne a tehetetlenség, ne a kiszolgáltatottság uralkodjon el, hanem a józan cselekvés,
ez most egy új fejezet sokunk életében.
Másképp csinálni, de embernek maradni, s méginkább isten-embernek, spirituális érző lénynek, de nem hülyének (a szeretet és béke kedvéért).
Szóljatok majd, ha megvolt az áttörés 🥴🙌🥳
A kép meg legyen végeredmény. Csakazertis. És ez most nem a szerelemről szól, kivételesen - de persze, arról is szólhat, mert ez a kép a Minden 🌹
Szeretettel,
Anna Rose
コメント