
Egyszer azt az útmutatást kaptam, hogy ne akarjam bizonyítani az igazságot, mert ez csak benne tart a hazugságban.
A földi világ emberi játszmái teli vannak olyan azonosulásokkal, rögeszmékkell, működésekkel, melyek valójában csak egyet akarnak elérni: ki ne derüljön, hogy hibát követtünk el.
Az emberek többsége feldolgozhatatlannak tartja, ha kiderül róla, hogy hibázott.
Lelkünk mélyén még emlékezünk azokra a Törvényekre, melyek alapján mi ítéltük meg önmagunkat úgy, hogy a Karma törvényeinek megfelelően elkezdtük a szenvedések és vezeklések köreit, a Samsarat. Ennek egyetlen feloldási módja és kilépési pontja van: a szembenézés és a felelősségvállalás. Tudni és elismerni, mit tettem, és vállalni a következményeit. Tudni és felismerni, mit hibáztam, és úgy Dönteni, hogy helyre hozom.
Valójában azzal még, hogy szenvedek, semmi jót nem okozok a világban. Szenvedni azért kell, hogy érezzük, ha másnak szenvedést okozunk, az nem oké. Ha ezt már értjük és tudjuk, és nem csináljuk, abba hagyhatjuk a szenvedést és a vezeklést is, és kiválthatjuk a szeretettel, a mások iránti szeretettel is; és felismerhetjük, hogy élhetünk örömben és boldogan is.
Amikor bizonyítani akarom az igazságot, magamról, olyan emberrel szemben vagy olyan ember számára aki maga nem vállalja az igazságot - a szembenézést, a tisztánlátást, az esetleges hibát amit vétett, ehelyett hárít és támad és sokszor csak projektál, akkor valójában nem teszek mást, mint továbbra is részt veszek a hazugságban. Az ő hazugságában, de attól, hogy benne vagyok, részesévé válok. Furcsa dolog ez: azért maradok benne a hazugságban, mert ragaszkodom az igazsághoz.
Az útmutatás az volt: ne ragaszkodjak az igazsághoz, és ne ragaszkodjak (ezzel) a hazugsághoz se; egyszerűen csak, lépjek ki belőle.
Arra kerestem a választ, miért van az, hogy visszatérő minta az életeimben, hogy mások engem hibáztatnak és legfőképp olyan dolgokért, melyekhez semmi közöm. De már ahogy leírtam is, tudom, hogy ez nem igaz, hisz van hozzá közöm. Merem látni az igazságot, és merem is kimondani azt. Nem azért hogy bántsak vele, mert én azt vallom, az igazság, az őszinteség önmagában nem bánt, sőt. Enélkül élni, jól élni, boldogan élni, tisztán élni, nem lehet. Nem az igazság az, ami bánt, s nem is én; nem az igazság az, ami fáj, hanem az, ahogyan ilyenkor az illető megítélné önmagát az igazsággal való szembesülés hatására, és aki nem elég bátor, de főleg, nem elkötelezett a Valódi Fejlődése érdekében, az innentől támad és sokszor még keres is maga mellé olyanokat, akik igazolják az ő - téves és torzított - valóságát.
Aki mélységében kapcsolódik az Igazsággal, az Magában teszi ezt. Csendben és békében - persze közben sokszor, könnyek között.
Minap azt írta nekem valaki, sok ellenséget gyűjtöttem magam köré, és ha másként léteznék, akkor nem így lenne. Emlékszem, a Ji King egyszer azt írta: ha Mindenki szeret, sehol nem tartasz. Ha vannak irigyeld, már vagy valaki. S ha ellenségeid is vannak, biztos lehetsz benne, hogy sokra vitted.
Mindannyiunk tanítása mindig egyedi és a belső nagy próbatételek egészen különbözőek lehetnek. Annak, aki egész életében mások kívánságát lesve és kitalálva, erőn felül kikövetelve önmagától a tökéletes kiszolgálást és megfelelést, remélve, hogy így majd szeretve lesz … óriási eredmény azt kapni, hogy ellenségeket gyűjt, csak mert nem teljesít, “nem fogad szót” és nem hagyja megfélemlíteni magát.
Fontos állomás mindannyiunk életében felismerni, hogy bizony életünk minden szereplője tükör számunkra lelkünk belső vívódásaiból, iránytű a még ránk váró nehézségekben, vagy segítő, támogató, szeretetteljes kísérő az Utunkon.
Azok az emberek, akik mindig csak kifelé mutogatnak, akik nem merik meglátni az igazságot, azért akarnak bántani, mert még nem állnak készen egy Magasabb Igazság befogadására. Arról az Igazságról beszélek, melyben már soha többé nem lehet Áldozatnak maradni, csakis Felelősnek. Saját Életünkért felelős, érzelmileg és spirituálisan érett, felnőtt embereknek. Isten-Embereknek.
Amikor az igazságodhoz ragaszkodsz, gondolj arra: az ő hazugságukhoz ragaszkodsz.
Mostanra tanultam meg egy mélyebb és magasabb szinten, mit jelent, hogy a gondolatod rólam, valójában Rólad szól. S hogy az Igazság, Bennünk van.
Ott, ahol Minden Egy. Ott, Ahol Lélekben, Mind Egyek vagyunk. Itt a Földön ez nem így van. De Ott, ott mindig Egyetértés van.
Szeretettel,
Anna Rose
Comentários