Van sok örök téma a világban, az egyik ilyen, a Pénz. És egy másik fontos téma, annak a Hiánya. Szándékosan szedtem külön, és bár nem a legfontosabbak közé tartozik, valójában mégis. Csupa ellentmondás övezi a pénzzel kapcsolatos gondolatainkat, s főleg a vele való kapcsolatunkat, melyeket főleg észrevétlenül futtatunk, ám mégsem olyan mélyen tudattalanul, hogy ne lehetne rálátni viszonylag könnyedén, csupán csak egy kis játékos önvizsgálat kell hozzá.
Bár Skorpió időszakában járunk, amikor nagy a hangsúly a befelé figyelésen, tisztuláson, összegzésen és újjászületésen, mégis megérkezett hozzám most többektől a Pénzzel való kapcsolatunk fontossága. Meglepő volt számomra, de az elmúlt hónapokban engem is magával rántott az ételek megemelkedett ára, meg úgy egyáltalán, a mindennapoké. Figyeltem magamban, hová vezet ez az egész, és hagytam magam kicsit benne ebben a lefelé rántó spirálban úgy, hogy hosszú ideje, már legalább két éve mosolyogva nyugtázom, mennyire fontos lenne ránéznem, miért dobok ki konkrétan a kukába hatalmas összegeket, melyek egy icipici odafigyeléssel megtarthatóak lennének és állítom, hogy bútorokat vehettem volna az árából. Olasz bútorokat.
Tegnap aztán volt nálam valaki akivel olyan generációs oldást csináltunk saját erőbe állás és teremtés elakadására, ahol az ősök közt volt olyan hivatalnok, kinek köze volt számtalan zsidó család elhurcoltatásához, az általuk ott maradt vagyon pedig vérrel tapadt a lelkiismeretes leszármazottakhoz – aki azóta is ott ül az áldozatok mellett a sírban, semmi olyat sem megengedve magának, amivel kicsit is hasonlíthat a felmenőjéhez. Ez egyébként azonnal a posztom után történt, ahol írtam a zsidóságomról. És akkor megláttam magamat is hirtelen, hogy miért szórom el, miért dobom ki a pénzt az ablakon. Tudtam rég, hogy vezekelek valaki helyett, vagy sokkal inkább, valakiért, hogy szinte szándékosan alakítom úgy újra és újra, hogy ne maradjon nálam az összes, hogy ne legyen soha túl sok, hogy már így is több, mint ami elég, és ez így már elérte a komfortzónámat – azt, amin egyébként sokat dolgoztam már így is.
Az együttérzés, a közös szenvedés, a lemondás a jóról azokért, akiknek nem lehetett… kevés dolog van, melyet annyira meghatároz minden egyéni és családi és kollektív és előző életes és jelenlegi életes és társadalmi és politikai és gazdasági és mindenféle hatás, mint a pénz. S mégis, még mindig, még a viszonylag tudatos életet élők is számtalan olyan hitrendszert futtatnak észrevétlenül a pénzzel, mely számukra nem emelő. Nem előre vívő.
Nézd meg a Kelet filozófiáját, nézd meg a keleti Bölcseket. Nézd meg a ma leginkább meghatározó vallásokat, nézd meg a kollektívban futtatott érzéseket és programokat a pénzről. Nézd meg, Te hogy vagy vele. Nézd meg, hogy mikor külön válik az anyag és a szellem, mikor külön válik a test és a lélek, mikor külön válik benned a jó és a rossz – akkor vajon a mindennapi élethez kötött fogalmak hogyan válnak külön benned, és hová sorolódnak be?
Nézd meg, hogyan vagy Te a gazdag emberekkel, mit gondolsz róluk? Mit gondolsz azokról, akik magas árakon dolgoznak, és mit gondolsz magadról, ha tudod, hogy egy drága helyre mész? Ha mész, egyáltalán. S most hagyjuk a lehetőségeidet, mert azokat mind a gondolataid teremtik! Igen, mindet, az összeset! Ne fogd a munkahelyedre, a fizetésedre, a tanulmányaidra, mert minden, ami jelenleg az életedben van vagy nincs, az a valamikori, s még jelenkori (tudattalan) gondolataid következménye! Vagy mások gondolataié, amik hatással voltak rád, olyannyira, hogy elhitted Te magad is, netán azonosultál is vele.
Felháborító dolgot fogok mondani, de attól még igaz.
A vagyonodat két dolog határozza meg: a pénzzel kapcsolatos hiedelmeid, és az önértékelésed.
Semmi más.
A jó hír, hogy mindkettőn könnyedén változtathatsz. Van, hogy nem könnyedén, van, hogy nehezen megy, van, hogy életed legnagyobb problémája a pénzhez kötődik, van, hogy ez a legnagyobb karmikus tisztázni valód, de akkor is változtathatsz rajta. Már, ha akarsz.
S tudjátok, mi az, mi leginkább gátolja a pénz beáramlását? Megmondom.
Az Irigység.
Szóval nézd meg, hogyan vagy Te a gazdagokkal és hogyan vagy a magas árakkal. Hogyan vagy azokkal az emberekkel, akik magas áron dolgoznak. Én is magas árakkal dolgozom, bár, ez is viszonyítás kérdése. Tudom, hogy a szakmában azok közé tartozom, akik viszonylag magas árakon dolgoznak. Ettől függetlenül, olyan még soha nem volt, hogy valaki nem jutott el hozzám, mert nem volt rá pénze, s csak én segíthettem neki.
A hiedelmeid a felismerések után lecserélhetők, ha nem szolgálnak. Az önértékelésed pedig minden esetben javítható. A vagyonod nagysága tulajdonképp akkora, mint a saját nagyságod önmagad szerint, önmagad számára, a világban. Az értékedet Te tudod, te határozod meg, jó esetben – te értékeled magad. S az emberek megérzik, ha valami egyensúlyban van, ha tiszta, ha igaz. Ilyenkor szívesen fizetnek annyit, amennyit a dolog ér.
Igen, ez szubjektív, gondolatébresztőnek szántam az írást. Van egy csodálatos programom, a Teremtés Művészete, ahol tényleg mindenki mindig csak gazdagodik, s többen érdeklődtetek most róla, de idén már biztosan nem tartok, nem érzem, hogy ideje lenne. Most másnak van ideje. A saját értékünk növelésének azonban mindig ideje van, s ha anyagi gondjaid vannak, esetleg innen is megközelítheted a dolgot. Hogyan vagy Te, a saját értékeiddel, saját értékességeddel?
Szeretettel 🌹
Anna Rose
Comments