Arról is beszélgettünk ma, többek között, hogy miért olyan nehéz az embereknek meglátni az Igazságot, és miért olyan rohadtul nehéz vajon azt képviselni (?), hogy valóban a létező legtöbb álruhát és maszkot letéve, őszintén, meztelenül mutassuk meg magunkat.
A múlt héten volt nálam egy kliens. Férfi, terapeuta szintén. Mondott dolgokat és engem mindig az érdekel, mi van mögötte, mi van a szavak mögött? Amikor valaki őszinte, magával és másokkal, akkor nincs zavar a rendszerben, nincs feszültség még a legnagyobb stressz esetén sem, mert a feszültséget a diszharmónia okozza, a valóság / Igazság és a képviselt valóság / hazugság közt.
Amikor az embereket szembesítem a saját hazugságaikkal, alapvetően kétféleképpen reagálnak: megharagszanak, dühösek lesznek és útálni kezdenek (persze ez sem igazi útálat, hanem menekülés és hárítás) - ez egy gyermeki, gyerekes reakció, azé az emberé, aki nem vállal felelősséget önmagáért. A másik, és ők azok, akikkel nekem is jó kapcsolódnom, akik azonnal belátják, meglátják, megértik, mit tesznek, és a felismerés erejével azonnal dolgozni kezdenek magukon és azon, hogy változtassanak. A kettő közt azok vannak, akik először megharagszanak, de tudják, hogy okkal vagyunk kapcsolatban és tudják, hogy nem akarom bántani őket, sőt, tudják, mert a lelkük bízik bennem, hogy jó helyen és biztonságban vannak.
A múlt heti férfi vendégem, mikor a belső gyermeki sérüléseivel kezdtünk dolgozni, azt mondta, és ez hatalmas dolog ilyenkor, hogy ő most azt érzi, utál engem és nagyon, nagyon mérges rám. Legszívesebben kirohanna innen és vissza sem nézne; de tudja, hogy akkor elfutna valami elől, amit csak itt láthat meg most, nálam. A bátrabbak ilyenkor még azt is mondják, hogy meg tudnának verni, ütni, de mindenestre valahogyan, bántanának. Pár hete valaki azt mondta, legszívesebben ki tudná törni a nyakamat.
Az van, hogy ha épp dolgozom és én is csatornában vagyok és nem az ember vagy a nő vagy főleg, a bennem élő sérült minőségek dolgoznak, akkor egyáltalán nincs ezzel baj számomra, nem veszem magamra, mert mindketten pontosan tudjuk, hogy nem fog bántani engem - ahogy én sem fogom bántani őt; mert valójában ez nem az a helyzet, ahol bárki bántani akarna bárkit. Ez egy érzés a múltból, ahol ő bántva volt, és azt kell megkeresni, hol es mikor történt ez.
Férfiakkal máshogy kell dolgoznom mert más az egó és más a gyermek fiú sérülése az anyától és a nőktől, így más a projekció is. Azt már látom, tudom, vitatkozni nem szabad, és ilyen intenzív érzelmi töltet mellett kevesen olyan tudatosak, mint ez a férfi is, hogy kimondja amit érez, aztán nem cselekszik ösztönösen, hanem felméri miben van, ki vagyok, miért jött és felelősséget vállal. És ez a lényeg.
Betettem egy képviselőt Annak, akire Valóban haragudott. Ezt nekem kell tudnom, hogy nyilvánvaló engem nem utálhat, azért meg főleg nem, mert őszinte voltam vele és Igaz.
És amit láttam, engem is megdöbbentett.
Mert akire ilyenkor valójában haragszunk, az nem más, mint - eleinte az anyánk / apánk / tanítónk, majd, maga a Teremtő !! Aki pedig végülis ilyenkor nem más, mint a saját isteni részünk, a Magasabb Tudatosságunk. Az a Felsőbb Hatalom, amit úgy hívunk, Sors. Maga, a Fény.
Sokszor hallottam, értettem meg, hogy az emberek nem rám dühösek, hanem az a Lény lázad bennük, aki Sötétben érzi jól magát, Az, akinek szemét bántja a Fény, mert ő az Árnyékban érzi jól magát.
A Fény befogadta a Sötétséget, de a Sötétség kirekesztette Azt…
Tehát amikor valaki találkozik Saját Belső Igazságával, valaki más Tükrén / Szemén keresztül, akkor vagy elfogadja / befogadja azt, vagy ellenáll és fellázad.
Kemény leckék sora vezetett el oda, hogy megértsem azokat a Tanításokat, melyek csak az értő fülek számára válnak érthetővé. Ez az út hosszú, fáradtságos és bizony nagyon nehéz és főleg, sokáig, nagyon magányos.
De most sem csinálnám másképp és aki megtapasztalja ezt a fajta Létezést, megtapasztalja a Valódi Együttérzés és Elfogadás, Megértés és Megérkezés fogalmát.
Aki vállalja a kockázatot, és befelé tekint, felébred az álomból, és Élete Méltó Uralkodójává válik, akihez szívesen csatlakoznak a hozzá hasonló Igazak.
Ha Méltó Társra vágysz, Te légy méltó előbb hozzá.
Ha Igaz Életre vágysz, Te válj elsőként Igazzá.
S próbák sokasága fog majd elbizonytalanítani, hogy bebizonyítsd Magadnak: Újra Levizsgáztál. Valódi és Igaz vagy.
Szeretettel,
Anna Rose
Comments