Hellinger szerint, a Valóság Gyógyít.
Szerintem is. A szembenézés gyógyít. A kimondás gyógyít. Az őszinteség, még ha nehéz is, gyógyít.
Amikor kimondom ami a mélyben van, felszabadul a mögöttes érzelem csomag. Nem az a lényeg egyébként, hogy Igaz-e. Ezt csak akkor tudjuk meg, ha kimondtuk, megengedtük érezni, mert akkor kiderül. Állítások közben sokszor kimondatok dolgokat a képviselőkkel. Van, hogy azonnal hat, érzik, ahogy felszabadul a mögöttes tartalom. És van, hogy azt érzik, ez nem igaz, felesleges kimondani. Azért csak megkérem őket, tegyék meg, mondják ki, és nézzük meg, mi történik, ha elhangzik a “lehetősége” annak, hogy igaz.
Így megteszik, kimondják, mert nincs tétje. Vagy igaz, vagy nem.
Majdnem minden esetben kiderül, hogy mégis igaz. Mindvégig igaz volt, csak le volt tagadva.
Az ember egy idő után, s nem is kell hozzá sok; saját maga is elhiszi a hazugságokat. De a Lélek sosem felejt. A Lélek mindig kommunikál, üzen, kétségbeesetten próbálja felhívni a figyelmet arra, mi nincs Rendben. Ilyenkor üzen, mindenhol szinkronicitás van, üzennek a madarak, házi állatok, járművek, az ősök, a környezet. Az egész Univerzum minket segít, informál, kommunikál.
Az ostoba ember ekkor is csak legyint, hogy véletlen. A Bölcs figyel, és megértésre törekszik. Tudja, hogy minden összefügg mindennel, és minden, ami történik, érte van, az ő megsegítésére.
A hazugság megbetegít. A titkok, tagadások, elfordulások, egyre inkább fenntartják az illúzió mátrix világát, ahol a Lélek elfárad és egy idő után, kivonja magát. Megfárad az ellenállásban.
Megérteni a problémáink okát, azt is jelenti, megértünk a megoldására. Aki azt hiszi, nincs problémája, sosem fog meggyógyulni. Gyógyulás alatt a Teljességet értem. Életkedvet, élni akarást, vágyat, célokat, és a beteljesítés sikerét.
Kezdd el ma. Legyél végre őszinte. Azok is, akik alapvetően őszintén élnek, minden nap találni fognak magukban újabb és újabb Igazságokat. Az Élet folytonosan változó medrében mindig találunk izgalmat, kihívást, csak legtöbbször nem élvezzük. Utólag tudjuk csak, mennyivel gazdagabbak, többek lettünk általa.
Máskor pedig, az őszinteség segít lebontani a hazug vágyakat. Ragaszkodásokat, hitrendszereket, félelmeket. Érzünk valamit, s kimondjuk, hangosan, és annyira abszurd, hogy elnevetjük vagy elsírjuk magunkat, hogy ez egyszerűen kész katasztrófa, hogy milyen gondolatok hatásai alatt tartjuk magunkat.
És még valami. Az emberi kapcsolatok esetében az őszinteség életet ment, hiánya pedig pusztító halálba vezet. Ezt senki nem veszi elég komolyan, pedig ennyin múlik az Élet.
Azt mondjuk valakinek a nehéz életére majd halálára: ez volt a sorsa.
Nem igaz.
Nem ez volt.
A sorsát kevés ember teljesíti be, s ha mégis, úgy is nagy küzdelmekkel, szenvedéssel, betegségekkel, veszteségekkel. Ilyen volt a világ. Mert ez is megváltozik. Fel kell ismerni, minek adjuk oda magunkat és választani mindig az Igazat. Ez a Szellem Igazsága, és fel kell áldozni érte az embert. Dehát, mégiscsak, ez lenne a Feladat. És a jó benne éppen az, hogy az ember végre Biztonságba kerül, mert átadta az irányítást a Felsőbb Tudatosságnak. A küzdelem persze köztük, időről időre megmarad. És hogy ez ne harc, hanem játékos, szeretetteljes Együtt haladás és játék, fejlődés legyen, hídként szolgál köztük az Őszinte Jelenlét Igazsága.
Hogy vagy Ma?
Mit érzel a szívedben Most?
Mire vágysz és ki vagy Te?
Kit Szeretsz?
Mennyire reálisak a vágyaid?
Ha nem azok, miért hazudsz magadnak?
S ha azok, min kell változtatnod, hogy Azt az Életet éld, ami a Tied?
Mindig lehet jobb; s mindig lehetsz elégedett. Mindig érezheted, hogy vannak új célok, miközben értékeled és élvezed a régit. Olykor pedig, Lejár a dolgok ideje és ezt kell észrevenni. Választani egy újat, frisset, ahol mi is megújulunk.
Szeretettel,
Anna Rose
Comments