
Bármi is történjék, bárhová is kerüljünk, bármi is legyen a végzetünk, törjenek is meg, tiporjanak is el, újra és újra hitessék el velünk, hogy kevés a hitünk, hogy nem létezünk, hogy nem lesz soha jobb, hogy nem lesz soha vége;
Tudd, hogy nincs igazuk. Mert az egyetlen Igazság az, hogy csak azt akarják eltiporni, aki többet tud náluk, s aki nem megvásárolható. Aki szívében éli Életét és soha nem alkuszik meg, nem lesz belőle áruló, nem lesz belőle hazug korrupt világot támogató, önmagát feladó, önmagától elforduló hasonmása annak, ki erővel bántja és uralja azokat, kik nem hajlandók behódolni neki.
S hogy a naivitás, az ártatlanság, a tisztaság nem erre a világra való? Hogy annyian mentek tönkre lelkükben és pszichéjükben azok miatt, kik mindenáron győzni akartak a szeretet felett, csak mert nem lehet övék az, mi Sosem lesz számukra hozzáférhető, elrabolható, gyarmatosítható?
- Nem tudom, miért van így. Nem tudom, mi értelme a szeretetnek e bolygón, ha az emberek és lények többsége csak elpusztítani akarja azt. Nem tudom, mi értelme a karmának, ha vannak, akik semmiből nem tanulnak, de visszarántják azokat is, kik értük és miattuk jönnek vissza újra, és újra. Nem tudom, miért nem lehet mindenkinek a szeretet választani, nem tudom, miért van sötétség és árnyék, nem tudom, miért nem lehet könnyeden és boldogan repkedni és szeretni, szeretni, szeretni. Nem tudom – mondja az Angyal könnyes szemekkel, mert nem érti.
Nem érti, mert nem emlékszik, hogy a világ, melyet ott hagyott és az örökkévalóság oltárán feláldozott szárnyairól mikor lemondott, lemondott a boldogságról is, hiszen
Angyalnak, Angyal a Párja, nem ember. Otthona a Szépség és Harmónia Birodalma, nem csatatere az Egó harcoknak és Hatalmi játszmáknak.
Nem érti, miért nem kell eléggé, miért nem értékelik eléggé, s miért érez magányt és elhagyatottságot lelke mélyén újra és újra. Nem érti, mert nem emlékezett, hogy annak, ki után levetette magát a Feltétel nélküli Szeretet Birodalmából, annak, itt a földi létben ő csak egy bohém kis angyal maradt, kinek áldozatát se nem várta, se nem kérte senki, hisz önszántából érkezett; s hiába próbált évezredeken át egyre jobban megfelelni és átalakulni és hasonlítani választottjához, csak egyre jobban eltávolodott ÖnValójától, míg végül teljesen elfelejtette, hogy Ki is Ő valójában, s hogy igazából, Isten igazából, nem Otthon van, csak Átutazóban egy olyan világban, honnan, ideje Haza térni. Haza…
…………………………………………………………………………………………………………..
Soha többé ne érezz szégyent, csak mert újra bíztál valakiben, akiben nem kellett volna!
Soha többet ne bántsd magad azért, mert szerettél, olyat, ki nem érdemelte meg, kinek nincs, vagy zárva a szíve.
Soha többé ne ítélkezz önmagad választása felett, soha többé ne ítélj, miért szerettél, miért bíztál, miért hittél.
Soha többet ne bántsd magad azzal, hogy fájdalmad égető kínjaiban megbünteted magad azért, mert képes voltál látni másokban azt, ami számukra valójában, elérhetetlen, mert Benned, s emlékeidben van.
Mert tudod, az Igazság az, hogy Te, legyőzhetetlen vagy! Aki a szívét adja, nagyot kockáztat és ha olyannak adja, ki nem méltó rá, bár nagy árat fizet érte, mégis, legyőzhetetlen marad. Akkor, ha tudatosítod, hogy nincs nagyobb Erő és nincs nagyobb Hatalom, mint a Szív Igaz Fénye és Ragyogása, s tudják ezt azok is, kik a Szívünket támadják újra és újra, de legyen ez az Ő kicsinyégük és Bosszú helyett a Valódi Tudás Bizonyossága:
Hogy Legyőzhetetlen vagy.
A máglyán égetett Igaz Boszorkányok, Kurtizánok, Füvesasszonyok és Papnők eszméletvesztésük előtt is mind azt mondták: „Visszajövök”.
És visszajöttünk.
Hát ne most add fel, hisz sosem adtuk fel igazán.
S bár ahogy Magdalénát szajhának, a gyógyítókat kuruzslóknak, a papnőket démonoknak és csábító bestiáknak kiáltották ki, el ne hidd, hogy Veled valóban baj van, csak mert, ezzel a világgal baj van.
De most… minden emléked fájdalma azért tör fel, hogy emlékezz, emlékezz, és állj fel belőle, hogy Téged, soha többé, senki el ne tiporhasson, és lásd meg, hogy nem, soha senki nem győzött le, csak önmagad megítélése és bűntudatod, amiért Te magad vetetted ki Magad az Egységből, hogy tapasztalj… de ennek már, sok millió éve… és most, Haza térhetsz… míg Emberi részed, Isten-Emberként Marad tovább, megtanulva és felismerve ezen Árnyékvilág Mordorát…
Hogy mostantól, még tudatosabban Szeress! Szeress, mert a Te szereted, Kedvesem, Nagyobb Erő és Hatalom, mint bármi e világon, és soha, soha többé ne higgy senkinek, aki szerint sok vagy, kevés vagy, túl ilyen vagy túl olyan vagy, de ismerd fel gyorsan, és ne adj magadból többet annak, ki erejét a Te gyengítésed által táplálja, mert valójában ő az, kinek nincs, semmije, és agressziója nem más, mint tanult minta a méltatlanra.
Ne maradj benne soha többé semmilyen méltatlanban!
Ne bántsd magad többé, amiért különleges vagy. Nem furcsa vagy, s nincs veled semmi baj. Csupán, értékesebb vagy, mint amit e cudar világ magába fogadni akar. Ne feledd, Átutazóban vagy!
Érezd meg, hogy Minden Fordítva van.
S ha felismerted, hogy igazam van, ne győzködd magad tovább arról, miért is maradj, ott, hol nem szívesen fogadnak, hol nem értékelnek, nem figyelnek Rád, nem ismerik el igényeidet, hol nem lehetsz őszinte, vagy büntetnek érte, ha az vagy…
Az Angyal talán nem e világra teremtetett, de Te, most, itt, Ember vagy. Öleld hát magadhoz elvesztett szárnyaidat, bocsáss meg magadnak és engedd Hazatérni Magadban azt, ki boldogtalan, ki menni akar, Te pedig kezdj egy Új Kalandba, hol számtalan Új dolog vár majd.
Minden Vég, egy Új kezdet is egyben. Ennek is Ideje van.
Szeretettel,
Anna Rose
Comentários