A telepatikus képességek, a Lelkek közti kommunikációs csatornák kristálytisztán hallhatóvá, fénytesti létezésünk láthatóvá, multidimenzionális működéseink minden érzékeszervünk szintjén, téren-és időn kívül, de már az anyagban is megjelenve és visszaigazolva életre kelnek. A felkészülési próbaidőnek vége, ahogy a gyakorlati időnek is, de sokan majd csak most, utólag veszik észre, hogy mi történt velük eddig. Az elme számára mostanra válik érthetővé az elmúlt évek tapasztalati megélésének összessége, hirtelen megjelenő emlékbetörések és érzések, hirtelen a semmiből feltörő, megértett összefüggések és aha élmények, a bizonyosság és az önmagunkba vetett bizalom és megérkezés, a megingathatatlan igazság érzésébe.
Ami eddig kérdéses és kétséges volt bennünk vagy körülöttünk, most az Igazság mérlegén válik egyértelműen láthatóvá, az eddig még visszahúzó félelmek fokozatosan és intenzíven bomlanak ki az auránkból, mintegy elhagyva a régi struktúrák utolsó energetikai és érzelmi lenyomatát. Az intuíció, a magasabb szintű isteni tudatosság fénye olyan erővel veszi át a hatalmat az anyag sötétsége felett, hogy minden megmaradt ellenállás is megadja magát és az egó és az elme önként és megszelídülve hálával adja át magát egy számára Felsőbb Hatalomnak, Isteni Akaratnak, mert megértette, hogy semmi nem ellene van, hanem Minden érte van. Itt válik értelmezhetővé, hogy a Szabad Akarat és az Isteni Akarat Egy és Ugyanaz, csak nem az ember, hanem a Szellem és a Lélek vágya szerint. A Lélek a Szívben lakozik, így Ez a vágy, mindig a szívben van, mert minden Igaz Vágy útmutatóként szolgál és irányt ad, tényleg Utat mutat. Semmire nem vágyhatunk, mi nem a miénk, és semmire nem vágyhatunk, mi már nem lenne most is a miénk – hiszen, a Szellemiben már, Van. Amikor ezt megértjük, nem félünk azt mondani, „Legyen meg a Te Akaratod”, s nem félünk elengedni minden mást, mert nincs nagyobb biztonság a tudásban, minthogy, OdaFent, minden Rendben van.
Az Isteni Lényünk szeretetteljes elfogadása, türelme, kitartása és szelíd de transzformatív Hatása az emberi, gyermeki részünk felé végül áttöri a falakat, s megnyitja az Aranykaput a számára, saját szívén át. A halál innentől a kisember számára, az Egó számára, a Tudat számára is, immár felszabadulás, a halálfélelem ezért magától oldódik ki és születik újjá a Létezés és az Élet Valódi Vágyában, a veszteségtől való félelmet és a leválástól, egyedülmaradástól való félelmet felváltja a nem vagyok egyedül, de meg vagyok tartva érzése, a tehetetlenség és kiszolgáltatottság illúziója könnyű fátyolként oldódik le a szemünkről, megvilágítva ezzel eddigi céljaink és kapcsolataink valódi tartalmát. A hiányok, melyek eddig a másokon keresztüli és kívülről jövő betöltődésének tudattalan szükségszerűségét okozták, megszűnnek az ÖnMagunkban való kiteljesedésben. A test könnyűvé válik, mert a Lélek is könnyűvé válik, ahogy végre, kiszabadul régóta tartó fogságából és rabságából, s ahogy a láncok és béklyók leoldódnak róla, mint az Arany színű Főnix Madár, ki megfejlődte önmagát, Ragyogó, parázsló, folyton izzó tollakkal száll tovább, s tovább…
Itt Vagyunk, Új Világ 💖
Ó, és köszönöm a Rózsákat a kapuban, bárki is voltál ❤️🌹
Szeretettel,
Anna Rose
Comments