Letöröltem mindent végül a tegnapi videóval kapcsolatban és kis idő múlva felteszem majd, illetve már fent van – abban a térben, ahol és akik számára hallható. Írtátok többen, hogy volt valami az éjszaka, hát volt, nálam is, és a felvétel végén beszélek arról, hogy érezhető volt, ahogy kapcsolódunk mind, sőt, a legvégén arról beszélek, hogy elhúzták az Égiek a függönyt előttem és láttam, milyen sokan vagyunk együtt a térben és láttam azt is, ahogyan átkódolások zajlanak a testekben, az elmondottak hatására. Beszélek többek között arról, hogy mikor ez a változás zajlik, milyen módon lázad fel ellenünk a régi, és egy ilyen folyamat megnyilvánulása az is, hogy végül ez a hanganyag nem kerülhetett még ki az anyagi síkon is hallható és látható formájában, de elteszem és kivárom, míg mindenki minden érintett részétől, engedély és megengedés érkezik rá. Rendben van így.
A Szíriuszi energiákról biztosan sokan olvastatok, nagyon erősen érezhető ennek a tiszta tudásnak és szellemi vezettetésnek a jelenléte, olyan magas tudatossághoz férhetünk hozzá most ezekben a napokban (lehet még fokozni?) hogy épp elég kipihenni azt is, ami történik. És mindeközben, nagyon izgalmas, mert hozzáférhetővé vált az elmúlt időszak tapasztalati élményeinek a megértése, az elme számára is. Ez azt is jelenti, hogy ami kínkeservesen nehéz volt eddig a feldolgozást és megértést tekintve, mostanra a saját érzékelésünkbe vetett feltétel nélküli bizalommá és hitté, ÖnMagunk Bizonyosságává vált. Végre. És ez nagyon szép. Ez olyan nagyon Erőt adó és felemelő, megtartó és biztonságot adó, sokkal több, mint amit ember eddig kívánhatott magának. Olyan Belső Kapcsolódás a Forrás energiájával, a Kristálytiszta Isteni csatornákkal, olyan Belső Hang, Égi vezettetés, ami eddigi életünk során a legtöbbeknek, egész biztosan elérhetetlen volt.
Ennek az Útnak és Megérkezésnek a feltétele az Illúziók Elengedése, az Abszolút Igazság választása és Tiszta Szív útja volt, ami nagyon nehéz. Mindig, minden körülmények között Magunkat választani s közben lemondani mindenről, ami számunkra, nem Méltó: ez, a többség számára még mindig, érthetetlen és hatalmas ellenállást vált ki – a mögöttes félelmek miatt, persze. Ezeknek a tanításoknak a hozzáférési kulcsa hasonló Harry Potter varázslóiskolájának vasúti peronjához. Egyazon (3D) világ mindenki számára látható központi pályaudvarának kellős közepén, vannak Kapuk, felszállási, csatlakozási lehetőségek, melyek csak az avatott szemek számára láthatók. És még akkor is: csak az tud átmenni a kapun, aki elég bátor és elég hittel rendelkezik, hogy ha neki rohan a szemmel látható téglafalnak teljes lendülettel, akkor nem meghalni fog, hanem átkelni egy másik világba (5D). Egy másik dimenzióba. Aki megijed és gondolkozik, hogy biztosan nem hal-e meg, merthát ez mégiscsak egy téglafal, az lekési a csatlakozást, a vonat pedig elindul. És ahogy ott is, egy évben egyszer indul csak mágusképzés, aki lemarad, az lemarad. Érdekes, hogy a Szíriuszi kapuk is egy évben, egyszer nyílnak ki számunkra. Ráadásul, ez az én véleményem, de ilyen meghívót nem küldenek akárkinek, csak a kiválasztottaknak. Mármint a varázslóiskolában. És mivel szabad akarat van, lehet ezt a felkérést visszautasítani is, de általában senki nem szokta, hiszen itt is, ahogy máshol is, de itt főleg: semmi sem véletlen, és senkit nem hívnak be oda, ahol semmi keresnivalója. Akinek pedig dolga van, annak csak azért van ott dolga, mert valaha, valamikor ezt így tervezte, erre igent mondott, és ilyenkor nagy csapda az emberi szem érzékelésébe – az anyagba - ragadni, miszerint kőfalon átmenni nem lehet, ha egyszer a Lelked hív, hogy gyere, szaladj!
Olyan ez, mint mikor azt mondjátok, ugrani kéne, csak előbb látni szeretném, hova. Meg, otthagyom a régit, de csak akkor, ha látom, mi lesz helyette az új. Meg, jó, tudom, hogy már nem jó, de amíg nincs másik, addig nem mondok le róla. Ez mind megalkuvás, ez pedig nem méltó cselekedet. Én nem érem be jobbal, mint amiről tudom, hogy Van, létezik, enyém lehet, mert tudom, hogy már most is az enyém, és éppen úton vagyok felé. Nem teszek kitérőket, meg pihenőket, hogy míg odaérek, addig kipróbálok még ezt meg azt, mert tudom, hogy az mind csak időhúzás lenne és különben is, nem érdekel, nem hív, nem ad semmit, ahhoz képest meg főleg nem, ami a Szívemben van. Azt keresem meg, csak azt fogadom el, azzal érem be, azt Választom. Semmi mást nem. Minden mást elengedek és minden másról lemondok, mert az Értéket választom. Én így élek, így gondolkodom. És mivel elkötelezett vagyok a szándékomban, nem érzem lemondásnak, ha nemet mondok valamire, bármire, ami nem a számomra létező, legjobb.
Az, hogy meghívót kaptál az Újba való belépésre, feltételezi (és egyben üzeni: Bizonyosság ez számodra): készen állsz, és várnak Téged. Valaki meghívott, tehát Odaát, várnak Téged. Az, aki üzenget és meghívókat küld, meg jeleket, meg érzéseket, sugallatokat, Hitet, segítséget, az mind Van, Odaát, és vár Téged. Szóval attól félni, hogy akkor egyedül maradsz, egyszerűen, baromság. Ezt csak elhitették veled, mert tudják, ha itt hagyod ezt a jól megreformált társadalmi keretrendszert, akkor önálló leszel és szabad. És akkor nem fognak tudni félelmet kelteni benned és nem tudnak majd irányítani. Nem leszel majd robot és rabszolga. Nagy veszteség lesz, de nem Neked.
Neked csak annyi dolgod van, hogy mondj IGEN-t, amikor azt kéri Tőled a Lelked, „válassz engem!”. Neked nem azt kell tudnod, hogyan törd át a falat, mert nem ezt kéri Tőled. Mindig, mindenkitől csak annyit kérnek, amennyi elbírható és elvárható. Válassz engem, azt jelenti, érezd a szívedben, mi az Igaz, és mondj rá IGEN-t. Azért, mert a földi, emberi létet lecserélni és itt hagyni az isteniért cserébe, azt is csak úgy lehet, hogy előbb a földi lét törvényeinek teszünk eleget, méghozzá, méltón. Lezárjuk amit le kell zárni, elbúcsúzunk azoktól, akiktől búcsúzni kell, rendet teszünk magunk után, kitakarítunk, s vele együtt kitakarítjuk magunkból is mindazt, aminek már lejárt az ideje. Nem visszük magunkkal az újba, tiszta lappal indulunk. „Mert minden Vég, egy Új Kezdet is egyben.”
Ez a születés misztérium, a lélek felkészítése és a test felkészítése, és eközben az elme és az egó – vagyis az identitásunk is alárendelődik az isteninek. Ez egy szép Ünnep, melyre tisztán, ékesen, értékesen érkezünk, hogy be ne koszoljuk azt a Szentséget, ami éppen befogadni és köszönteni vár.
Amikor a falnak kell neki szaladni, akkor sokan mégis megtorpannak. Tudnod kell, hogy csak az láthatja a falat, akit meghívtak Odaátról, és tudnod kell, hogy rajtad kívül, az isteni részeden kívül, nincs számodra nagyobb Hatalom. Csak, még nem vagy vele közvetlen kapcsolatban.
Tudnod kell azt is, hogy ha kaptál meghívót és érzed a hívást, akkor erre engedélyed adtad, végülis, a Rendező mindig mi magunk vagyunk, Életünk Színpadán. Most le lehet jönni a színpadról és át lehet venni a Rendezői széket. Előbb rácsodálkozunk, hogy jé, ez is mi vagyunk, aztán meghatódunk, hogy jé, ez tényleg mi vagyunk, mármint, hogy tényleg, atyaég, tényleg mi vagyunk!!!! Kiszállhatunk a karma törvényei alkotta beragadt színdarabokból, ahol a szerepeket már annyit ismételtük, hogy fel sem tűnik, kívülről fújjuk már, s közben a közönség meg halálosan unja, mi több, nagy része rég felállt és elment már.
S tudnod kell, hogy ha mindezidáig eljutottál, akkor igazából, Igazából, Döntöttél már. S ha Döntöttél de nem cselekszel, ha nem léped meg, amit elhatároztál, akkor az a hatalmas energia, amit arra kaptál – Magadtól -, hogy kiszakítsd magad a régiből, hogy újjászüless és lépj, ugorj, haladj, akkor ez az energia elkezd feszülni és feszíteni Téged, belülről, mert erre van, és így próbál rávenni arra, hogy gyerünk, lépj már. De ha nem lépsz, attól az még van, már van, és az Akarat energiájának ha ellent mondasz, akkor az, ami Teremtésre érkezett, Pusztítani kezd: Téged. Elpusztítod saját magadat, és ez nem tud máshogy történni, ez törvény. Önmagad ellen fordulni a létező legveszélyesebb, mert akkor, valóban senki nem segíthet. Önpusztító programokból pedig jók vagyunk, nagyon kell figyelnünk, nem éppen a Végső Megváltás kapuiban indítunk-e újra egy újabb vezeklési mintázatot, mert ha van még bennünk bűntudat, akkor bizony, ez előfordulhat.
Ez egy születés. Át kell menni a csatornán. A születés előtt mindig szorongunk, félünk, hiszen nem tudni, hová érkezünk. Amikor a baba meghozza a Döntést, hogy elindul, hatalmas agressziót él meg, máskülönben nem tudja végig verekedni magát a szülőcsatornán. Ha nincs benne küzdelem, akarat, ha nem választja ÖnMagát, akkor bent reked és meghal. Tehát a születés közben mindvégig ott a halál lehetősége, de ha tudjuk, hogy mit csinálunk és elkötelezettek vagyunk, ha az Életet választjuk, akkor minden falon is átmegyünk. Na most képzeld el, hogy egy teljesen zárt méhszáj mégiscsak megnyílik annyira, hogy kibújuk rajta egy egész gyermek. Aztán lásd magad előtt a téglafalat és a varázsvonatot. Nem olyan nehéz ez, csak Hinni kell.
Sok csoda van az Életben, ott van a szemünk láttára, de azt se hisszük már el, ami nyilvánvaló. Megtanultuk viszont teljesen kizárni a saját érzékelésünket és leválasztani az érzéseinket, meggyőzni magunkat, hogyan nyomjuk el lelkünk valódi hangját. Ennek most vége. Így, vagy úgy, de vége van.
Ez is egy mátrix, az életünk sokáig egy vetített valóság, színpad szerepekkel, és mikor azt mondom, nézd meg mi az Igaz, és mi a hamis, akkor lehet vitatkozni, hogy a téglafal az téglafal, és ha neki megyünk, meghalunk, de én meg nem vitatkozni szeretnék csak megmutatni, hogy nézd, most átsétálok rajta, újra meg újra, és közben visszajövök érted, megfogom a kezed, neked nem is kell egyedül szaladnod.
A videó fel van töltve a falon túl, ha meg akarod hallgatni, szaladj neki a falnak, megígérem, hogy Te, nem halsz meg, csak az emberi részed – ami nem más, mint a Tudatod. De a tudat, mint olyan, nem halhat meg: a Tudat örök és halhatatlan. A test pedig elképesztő módon alkalmazkodik. Az emberi meghal, az Isteni születik.
Nézz körbe Lelked mélyén és kérdezd meg, kaptál-e meghívót valakitől, aki Odaát, Téged vár. Ez az üzenet olyan erős, hogy szíved gyorsabban és erősebben ver majd, mert ez a felismerés öröme, a Lelke-sedés öröme, hogy meghallottad a hívást, hogy mersz végre Magadra hallgatni, s elcsitítani a Benned élő kisemberi tudást, mindarról, hogy ki vagy, hogy ki voltál, és megérint az Egység- és Otthon élmény érzése, a Haza hívás boldog dallama, és ez a dallam átemel, felemel, s mire kinyitod a szemed, már nincs fal sem, mert Ott vagy, ahol, Lenned kell, ahol, végre, Az lehetsz és Az Vagy, Aki Vagy.
Áldott Létezést kívánok, Válasszátok Magatokat, és válasszátok magatoknak az Éltetőt, a Boldogat, az Örömet és a Jót, gyertek le a keresztről, gyertek ki a mátrixból, mondjatok bátran nemet és mondjatok bátran igent is, legyetek őszinték, magatokkal, akkor is mikor nehéz, mert az hoz majd feloldozást, tudjátok megvédeni és meghúzni a határokat de tudjátok elengedni is azokat, hogy megélhessétek az Egységet, az Összetartozást, a Biztonságos, Szeretettel és Szerelemmel teljes Önátadást, ahogy a Szellemi térben, úgy az Anyagban is, hisz kaptunk hozzá egy gyönyörű Templomot, Szent teret, ami nem más, mint a Testünk, és hozzá ezt a csodálatos Földet, fákat, élőlényeket, kék eget és lágyan hullámzó vizeket. Annyi szép van és jó a világban, ezt választani tényleg, csupán Döntés kérdése.
A Tudás, Hatalom.
Szeretettel,
Anna Rose
Comentarios