Talán segíti a felismerést az az Égi csillaghatás, melyre Dr. Czeizel Bea és Greskó Anikó azt mondták, megnyílik az Alvilág kapuja, és érezhetjük, milyen, mikor a Pokol tornácáról vetített manipulációs szándékot visszatükrözve akár, választhatunk, minek adunk helyet s teret, s mi az, amire már határozottan nemet mondunk.
Azt hiszem, soha annyiszor nem küldtem még el a Pokolba valakit, mint ma. Azért írok róla, mert szeretnék egy újabb általános közvéleményt és tanítást felrobbantani. És ha már nyitva az Alvilág kapuja, akkor annál könnyebb lesz az illető útja.
Nem érzem rosszul magam miatta. Csupán elég lett abból, hogy oly sok idő, oly sok belefektetett energia, szeretet, jószándék, önfeláldozás, lemondás, kiegyezés, megengedés, átalakulás, változás, változtatás, sírás, megbocsátás, kiborulás után, megmutatta magát az Igazság, mely sem nem szép, sem nem igazságos, sem nem elfogadható és mégcsak nem is megérdemelt.
Mert nem csak az történik meg velünk amit megérdemlünk, hanem az is, amit választásaink eredményeképp valamikor, valamilyen módon talán megérdemeltünk – bár ezzel is óvatos lennék, inkább azt mondom, megteremtettünk, megengedtünk megteremtődni magunknak - önbüntető, vezeklő, szenvedő programjaink (modern nevén: karma) hatására, ám mára már semmilyen körülmények közt nem választanánk azt. Mégis, némely hatás, némely kapcsolódás olyan, mint egy soha véget nem érő átok, egy métely, olyan, hogy egyszer elkövettél egy hibát, s most ne menjünk abba, hogy hibázni nem lehet csak tanulni, mert ez is csak egy nehéz érzések és valódi felelősségvállalás elkerülésére jól kiépített álspiri kamu; szóval egyszer elkövettél egy hibát, és Te életed végéig, de legtöbbször sajnos, sok sok életen át, annak gyümölcsét fogyasztod (ez lenne a karma) – de valójában csak egy beégett program. Utánad nyúl, bármit teszel, bárhova mész, nem enged, s csak mérgez, pusztít, árt, tönkre tesz.
Nincs az Univerzumban sem büntető Isten, sem olyan univerzális törvény (olyan néven sem, hogy karma), mely megköveteli a szenvedést az embertől.
Az emberek mindegyike elvileg azért születik és inkarnálódik földi testben, hogy lehetőséget kapjon bizonyítani a fejlődésre, gyógyulásra, változásra, de vannak rendszerek, melyek úgy gondolják, hogy létünk célja nem a fénybe való megérkezés, hanem a tapasztalás – ami lehet jó vagy rossz, mert nincs is jó vagy rossz, csak a minden van.
Én értem mindkét megközelítést, egyrészt úgy gondolom, hogy az ember eredendően lehet jó és rossz is, nem csak jó; másrészt nem tudom elfogadni, hogy bármely ember Valós célja és Sorsa az lenne, hogy gonosz legyen, hogy bántson, ártson. A létező legborzasztóbb sátáni szülött is, amennyiben emberi testben inkarnálódik, minimum 51 %-ban csillagember, a csillagember pedig, mint olyan, a Teremtő Isten és Istennő képére teremtetett. A Teremtő pedig Jó. Eredendően Jó és eredendően Egységben él – Önmagával. Teremtő Isten és Istennő. Együtt. Mi, emberek pedig, Haza vágyunk Mind, Utunk végén Mind Hazatérni szeretnénk. Ki előbb, ki később, de
egyrészt úgy gondolom, aki képtelen megbocsátani magának ősi bűneit, s gondolja legbelül, hogy nem méltó a Teremtő szeretetére vagy megbocsátására, teszi bele magát az áldozati, szenvedő szerepekbe úgy, hogy nem hajlandó onnan kijönni;
valamint azt is gondolom, hogy vannak emberek, akik emberi lénységük előtt is már oly módon lázadtak fel a Teremtőtől kapott Sorsuk ellen, s váltak ezzel az Árnyékerők szövetségeseivé, hogy az ő lehetőségük visszalépni a Fény oldalára ilyen módon nehezített, de akkor is, mindig, minden helyzetben, valós.
Senki nem születik eredendően pusztító Sorssal, determináltan Gonosznak. A lehetőség mégis, sokunkban ott van. Nem mindenkiben, de a legtöbbekben igen. Válaszút viszont mindenki Életében, még Jézus életében is így volt, legalább egyszer, megadatik. Ekkor, Dönteni kell, s minél magasabbra jutott valaki, annál nagyobbat is bukhat.
Az ember oly könnyen lép le a Fény és Szeretet útjáról és lehetőségéről az Alvilág által felkínált helyzetekben, tudatosságáról lemondva, józan eszét félredobva, szívét bezárva, lelkét eladva a Gonosznak, hogy újra és újra rá lehet csodálkozni, hogyan történik meg mindig, ugyanaz.
Felelőssége mindenkinek a saját életéért van, de hatással vagyunk egymásra. És nincs az rendjén, hogy jó emberek életeken át szenvednek, mert egyszer, egykor olyannak adták oda magukat, kiknek nem kellett volna. Az Angyalok bukása nem csak az Isten elleni lázadásuk volt (Csillagnemzetségek – Lélekcsaládok) hanem a naivitásuk is. Szeretni azokat, kik nem méltók, szeretni azokat, kik elfordulnak, vagy bántanak. Szeretni azokat, kik eredendően rosszak… mert nehéz elfogadni és felismerni azt, hogy van, aki egy másik utat választ. Van, aki fájdalmában, sértettségében, dühében de mindig, mindenképp, szabad akaratában, elfordul a Szeretet felől és egy másik utat választ, mely elválaszt, és ezzel az öncélú életet, az Életellenességet, a rombolást, a pusztítást választja.
Vannak fajok és vannak civilizációk, kik nem az Életet táplálják, kik nem tisztelik sem Földanyát, sem az Isten Anyát, az Istennőt, és nem tisztelik a Földi Nőt sem. Gyarmatosítani, birtokolni, uralni, pusztítani akarnak, és meg is teszik, újra, és újra, és nincs az a szeretet és kegyelem, mi megnyitná őket az együttérzés felé, mert oly rég elszakadtak már Valódi ÖnMaguktól, hogy nem mások, csak elmebeteg, léleknélküli egyedek, kiket felhasznál az Árnyék Hatalom, mint bábukat, kiket aztán félredob, mikor már nem kellenek oda sem. Mert a Gonosz mindig egyoldalú paktumokat köt, és azoknak, kik velük szerződnek, más tanítást tartogat az Élet.
Minden Út a Fény felé vezet, ám vannak, kiknek útja még csak most kezdődik, mert nem éltek a Kegyelemmel, és nem választották a Szeretetet. Ők azok, akik még mindig fenntartani akarják a régi, agresszív, uralmi rendszereket, a minden tiszteletet nélkülöző hatalmi dominanciát, és én azt mondom.
A Pokolba elküldeni – pontosabban, visszaküldeni – azokat, akik minden szerető szándék ellenére is csak ártani akarnak, szerintem ér.
"Leveszem Rólad a védelmemet.
Visszaveszek Tőled mindent, ami az enyém.
S vissza adok mindent, ami a Tiéd.
Felbontok minden Szerződést, Fogadalmat, Esküt, mi köztünk van, és visszavonok minden Beleegyezést, amit valaha Neked adtam. Minden Térben, minden Időben, minden Dimenzióban, minden Létsíkon. Visszavonhatatlanul és örökké elhatárolódom Tőled. Bármilyen karmikus tartozásom volt Feléd, azt most feloldom, negatív következmények nélkül, ha pedig Te tartoztál nekem, azt elengedem.
Szabad vagy, és én Szabad vagyok.
Többé nincs hatalmad felettem, ezennel levettem magamról az irányításod, és én is leveszem az irányításomat Rólad.
Most pedig menj vissza, Oda, ahonnan jöttél!"
...Van, ahol a szép szó és szeretet már semmit nem ér…
Szeretettel,
Anna Rose
Comments