Mindannyian, akik hosszabb ideje írunk, dolgozunk, általában egy bizonyos területre fókuszálva, arra nagy hangsúlyt fektetve tesszük azt, irányt és utat mutatva ezzel valahova, mely út egy szelet a nagy tortából, rész az Egészből, és ki hol éppen tart a saját útján, kap meghívást önmagától a csatlakozásra.
Az én utam egy Harcos Út, az Igazság és Őszinteség, Önazonosság Útja. Persze, a szereteté is, de mégsem ezt emelem ki, egyrészt, talán mert ez természetes számomra, másrészt mert az én harcom a Szabadság harca, ami bizony sokszor allit szembe a szeretetről alkotott elképzelésekkel és főleg, ami nehezebb, sokszor kényszerít, hogy hagyjak el és mondjak le olyanokról, akiket mindennél jobban szeretek, mert - és itt a lényeg - Magunkat szeretni már mindenkinél fontosabb.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha magamat szeretem legjobban, akkor egoista, nárcisztikus és önző vagyok, nem törődve másokkal. Sokan ezt hiszik, ők viszont még nem értették meg e tanulási folyamat lényegét.
Aki önmagát képes szeretni és tisztelni, az képes igazán jól élni, az nem terhelő a környezete számára, mert nem alakít ki függőségeket, nem várja el másoktól, hogy pótolják számára ami hiányzik neki, nem játszmázik öntudatlanul és nem követeli a figyelmet, gondoskodást, törődést, mert meg tudja adni mindezt magának; nem mártírkodik, nem áldozati szerepekbe bújva sajnáltatja magát, nem veszi el mástól az életenergiát, helyette mindig csak ad - hiszen neki is bőven van, mindenből, hiszen a bőség állapotát éli - a hiánnyal szemben.
Ahhoz, hogy ide eljussunk, irtó keményen kell hosszú éveken keresztül dolgozni magunkon azért, hogy a bennünk levő árnyék- és alacsony tudati szintek megszelídüljenek annyira, hogy a Lélek vegye át az irányítást az emberi, anyagi tudat felett. Van, aki már így születik, de a neveltetés és társadalmi, környezeti hatások és főleg a tudatmanipuláció hatására elveszti a kapcsolatot az ÖnValóval, és sok idő és egyértelmű szándék kell, hogy ide visszatérjen.
Én az Igazság, az Őszinteség Útját választottam magaménak, és persze ebben a témában is sérültem a legtöbbet. Ennek hiányában.
Mind abban leszünk a legjobbak, hol a legnagyobb nehézségeket éljük meg, mert ott tudjuk átégetni és átlényegíteni magunkon a sötétséget, fénnyé.
Igen, ez egy Harcos, Női Út. Írnám, hogy emberi, de Harcos Férfiakat ebben az életünkben, nem nagyon látok. Mert az Igazi Harcot nem kifelé vívjuk, hanem befelé. Az Igazi Bátorság ott születik, ahol saját Árnyékainkkal nézünk szembe. És az Igazi Bukás ott történik, hol ez nem sikerül.
Így én a Téli Sötétség idején is arra biztatlak: maradj igaz, s ha eddig nem voltál, Válj Igazzá.
A nagy megbocsátások és feloldozások ráérnek. A szeretet is ráér. Előbb, legyél Igaz. Magaddal és másokkal. Eszre fogod venni, hogy ekkor olyan szeretet jelenik meg Benned és körülötted, ami semmihez nem hasonlítható. Ez a szeretet mindent legyőz, de csak miután a bátorság legyőzte a félelmeket, a fény az árnyékot, s a Tudat az Egót. Mindkettő az elmében van, így a Szabad Akarat az, mi mindent visz. A Lélek ugyanis nem harcol az anyag felett, önmaga felett, még akkor sem, ha az “csak anyag”.
Szabad Akarat van. Ez is én vagyok, Az is. Anyag is, Lélek is, Szellem is.
Igaznak lenni azt jelenti, engedem, hogy legyen, Az, ami van. Nem cenzúrázom, nem akarom jobbnak feltüntetni, nem akarom elhazudni. Másoknak se, magamnak se.
Tudatosítom az Árnyékot. Napvilágra hozom.
Elfogadom.
Az van, Ami van.
Ez a Fény. Ez a Világosság.
Ez a Megvilágosodás.
Kitartást kívánok az Úton,
Szeretettel 🌹
Anna Rose
Comments