Az elmúlt hetekben egyre többet jöttök olyan témákkal, ahol egyértelmű érzelmi / fizikai / energetikai / szexuális visszaélés, abúzus történt a spirituális / terápiás tanítóitok részéről. Velem is megtörtént, sajnos elég sokszor. Addig történt meg újra és újra, míg végül el tudtam hinni, hogy ez valóban megtörténhet.
A spiritualitást keresők, főleg azok a kezdő keresők, akiknek valóban dolguk is van gyógyítással, segítői munkával, eleinte két irányba szoktak indulni. Vannak azok, akik megálmodják, vagy a fene sem tudja, honnan gondolják, hogy ők segítői létre születtek, egyszer csak gondolnak egyet valami jó spiri élmény hatására és megvilágosodnak, hogy nekik bizony hasonló dolguk van. Ők egy csodás piaca azoknak a szellemi lényeknek, akik eleve abból táplálkoznak, hogy etetik az egót, ők maguk meg jól laknak azokból, akik minden önreflexiót nélkülözve dobják oda lelkeiket nekik.
A másik út a valódi gyógyító útja, ők kezdetben mindig nagyon szerények, alázatosak, folyamatos kisebbségi és értékbeli nehézségekkel küzdenek magukban, s ahogy van egy jó meglátásuk, gondolatuk, azonnal elbizonytalanodnak és az egó etetésétől való félelmükben azonnal letiltanak magukban minden lehetséges sikeres érzelmet az igazi jövőjükkel kapcsolatban.
Középút szerintem ebben a témában nem nagyon van, tehát van, de alapvetően ez a két szélsőség mozog, úgy, hogy a nagy egóból is lehet gyémántot csiszolni, és a szerénységből is lehet pöffeteg személyiséget növelni.
Tény, hogy ahhoz, hogy valaki tanítói, gyógyítói szerepbe beleálljon, szükséges valamennyi nárcizmus, hisz különben ambíció sem lenne, vágy sem lenne, és tény, hogy mindenki, aki emberi lelkekkel (és testekkel) foglalkozik, akinek felelőssége van abban, hogy másokra hogyan és milyen módon hat, ki van téve annak a veszélynek, hogy elviszi a Sötét oldal. Azokkal is megtörténik, akik akár hosszú időn keresztül szolgálták a Fényt de egyszer, valahol, történt valami törés, és áttértek. Én azt gondolom, semmi nem mentség ilyen esetben, mert bármi is történt, kellő figyelemmel, éberséggel, önvizsgálattal és azzal a TUDÁSSAL, hogy felelősséggel tartozom, minden ilyen helyzet csupán egy újabb vizsga, tanítás, felkérdezés az Égiektől, hogy még mindig tudsz-e maradni a Helyes irányban, Méltó tudsz-e maradni a pozíciódra.
Magyarországon ami van, az brutál. Borzalom. Lehet, hogy külföldön is, ezt nem tudom, de onnan azért jobb visszajelzéseket kapok.
Visszatérve, a kezdő keresőknek fogalmuk sincs, honnan is lenne, olyan asztrális hatásokról, érzelmi és tudati manipulációkról, melyek lehetősége kivétel nélkül, mindig minden olyan helyzetben, ahol kapcsolódunk, megvan. Elmenni egy spirituális programra, valakinek a saját terébe, ahol ásványokkal, növényekkel, szellemi segítőkkel („segítőkkel”) be van hangolva, programozva a lakása, meginni a gyógyteákat, kakaókat, beszívni a füstöket, mind hatalmas lehetőség arra, hogy szabad akaratodból való jelenlétedet kihasználja az Árnyékoldal. Te ittad meg, te szívtad be, te fogadtad el, te vettél részt. Egy vezetett meditáció, ahol az elme háttérbe szorítása a kezdet, ahol a testből kilépés állapotába is sokszor cél eljutni, ahol a módosult tudatállapot következménye a teljes kiszolgáltatottság, ott olyan biztonság szükséges, ami a legtöbb helyen nemhogy nincs meg, hanem szándékosan van úgy, hogy nincs meg. Itt ugyanis míg Te csinálod élvezettel a programot, mellette számtalan furcsa érzést megélve és félredobva, szorongást, fejfájást, émelygést, remegést, bizalmatlanságot – na mikor ez megjelenik akkor állítod le magad teljesen, hisz hogy is lehetsz annyira buta, meg egós, meg rosszindulatú, meg hülye, hogy feltételezed a jónevű programvezetőről, akihez most is, milyen sokan jöttek, hogy valami nem stimmel.
Megszoktad már, észre sem vetted, de megszoktad, hogy az a természetes számodra, hogy olyan közegbe érkezel, ahol átvernek, kihasználnak, lehúznak, becsatornáznak, használnak, ahol figyeled, milyen nagy tudást kapsz, de nem látod és nem érted, hogy a nagy tudás a résztvevők tudásából lett összelopva. Ha más nem, az energia, az életenergia hozzá, mindenképp. Sokan azonban ennél is tovább mennek, bekötik magukat tanítványaik aurájába, és onnan szívják és csatornázzák az információkat. A tudást, a képességeket, az érzéseket. Aztán eladják jó pénzért, hogy az övék, ők csinálják. És te újra visszamész, mert egyre nagyobb benned a hívás, hogy menj, de közben a feszültség is. Aztán, egyszer történik valami, ami már egyértelmű, eljössz onnan, bántva vagy miatta, és onnantól, Te nem tudsz tovább lépni. Nem megy. Eszedbe jut, nap mint nap, álmodsz vele, de hozzá még mindig sokan járnak, biztos veled van a baj, elkezdesz mégkevésbé hinni magadnak, és elkezded bántani magad. És innentől kezdesz megbetegedni is.
Így hagyják abba sokan az utukat, átadva azt a tudást, ami az övéké. Így maradnak porondon azok, akik meglopják saját tanítványaikat és alattvalóikat, igen, számukra a követők alattvalók, de ezt sosem vallanák be. Ha valaki szembesíti őket, akkor támadnak, és bosszút állnak. Olyan bosszút, ami elől nincs menekvés.
Amikor egy ilyen, vezető pozícióban lévő ember elbukik, és megérzi bukásának közeledtét, megbolondul. Megérzi az asztrál világ kárörvendő várakozását, és megérzi azt is, hogy nem tud menekülni többé onnan, hogy fogollyá válik ott, ahol királynak hitte magát.
Csak szerettem volna jelezni, hogy ezeknek az embereknek hamarosan annyi.
És örülök neki.
Isteni Rend van és Isteni Akarat. Ha felmented azt, aki bántott, beleavatkozol a Rendbe. Ha elhallgatod, mit tett veled, cinkos maradsz a némaságban. Ha félsz elmondani, ki tette és mit tett, részt veszel azok jövőbeni bántalmazásában, akik jóhiszeműen elmennek hozzá majd újra meg újra.
A Világ tisztul, de nem magától történik mindez. Isten nem old meg mindent egyedül. Istennek Rád van szüksége, hogy minden úgy történjen, ahogy történnie kell.
Semmi sem születik egyedül, magában.
Szeretettel,
Anna Rose
Comments