Megtanulni együtt élni az előre nem láthatóval, a bizonytalansággal - az itt és most igazságával -, ez most Feladat. Ebben van Áldás, van Kegyelem.
Fiatalkoromtól kezdve láttam a jövőt, számtalan technikát tanultam meg, hogy képes legyek uralni és változtatni, ha kell, befolyásolni, megoldani minden nehéz helyzetet. Tudom, hogy így volt jó, hogy fontos volt és azt is tudom, hogy ezek a képességek kelleni fognak majd máskor is. De az is igaz, hogy ez mind félelemből történt, hogy képes legyek uralni az életet, és képes legyek biztonságba helyezni magamat és másokat. Fontos lépcsőfokok voltak, mert ezelőtt soha sehol nem tudtam biztonságban érezni magam és a tehetetlenségből, kiszolgáltatottságból valahogy ki kellett tudni jönni. Áldozatból cselekvőbe. Ez az út megannyi felismerést, megértést és tudást hozott, nagyon hálás vagyok érte.
Most viszont más van, mást tanulok, és ez élesváltás. Elfogadni az elfogadhatatlant, érteni az érthetetlent, áramolni a folytonos és állandó változással, úgy, hogy bármi is van, biztonságban érezzem magam. Majdnem minden helyzetben már megy, ami óriási dolog egy olyan embernek, akit diagnosztizáltak már generalizált szorongónak, depressziósnak, pánik betegnek, a többit talán hagyjuk is 🙃
Most azt tanulom, hogyan váltsak vitorlát ha kell, azonnal. Hogyan reagáljak mindenre, anélkül, hogy meg akarnám változtatni azt, ami éppen van. Ez nem jelenti, hogy megadom magam minden helyzetnek, hanem folyamatosan figyelek és mérlegelek. Ha egyedül vagyok érintett, figyelem az érzéseimet. Nem próbálom már meggyőzni magam úgy, mint régen. Elfogadom - ha néha nehezen is - a hibákat is, és azt is, ha olyan jó lett volna ha máshogy érzek - de nem érzek máshogy máshogy. Elengedek. Tovább lépek.
Ha más is érintett, akkor azt nézem, mire mutat, kire mutat, milyen emlék kötődik ide. Ha olyan érintett, akiért én felek: a fiam, a macskám, a kliensek, akkor megteszek mindent, hogy visszatereljük a folyamatokat arra az útra, ahol harmónia és egészség van.
Mert az útról néha vagy sokszor, lelépdelünk, és olyankor jó látni, hova kell visszatérni. Magammal ezt nem látom már olyan tisztán egy ideje, mint ezelőtt bármikor. Így most azt tanulom, hogy csak két dolgon legyen a figyelmem: az itt és most pillanaton, és esetleg a távoli célon, ha mondjuk kibillentem és vissza kell térnem valahova.
Mindannyiunknak előbb utóbb meg kell tanulnunk teljesen elengedni a biztonságot jelentő kereteket, melyek legyenek vallási vagy politikai vagy gazdasági vagy társadalmi vagy kapcsolati vagy természeti törvények, más jön már helyette. Hittünk valamiben ami működik, hát most nem működik. Láttunk valamit megvalósulni, hát nem valósul meg, vagy nem úgy. Napos időt mondanak és esik, vihart jósolnak és kisüt a nap.
Valamennyire érezni és érteni már a kollektívban - bár még csak nagyon pici körökben, hogy milyen Igazi Szabadságot ad az a Belső Biztonság, hogy bárhogy is van, Rendben és jól van, ami van. Ehhez persze nézni kell mindig a szélirányt, és változtatni vele. Tehát nem passzívan semmit nem tenni és mindent elfogadni, hanem, mindig elfogadni azt, ami éppen van - és így élni meg mindig új és új valóságot.
Amikor ez már bejáratottan megy, nem lesz többé szokatlan vagy nehéz, nem okoz feszültséget vagy szorongást, gördülékenyebben megy az élet, egyre esszenciálisabbak a létezés percei. Leválik a sok felesleges, megszűnik a teher. Most még átalakulóban van minden, így ez az UjHold is, sokaknak lehet nehéz. A Halak minősége magas szinten mutatja az irányt: az Unio Mystica bölcsességét; most viszont még főleg a láthatatlan, megfoghatatlan, ködös, fátyolos mindenséget.
Elég ilyenkor a szándék, a távoli cél, hová akarsz eljutni. Nem részleteiben, minőségében! Ez egész más, és így nem is lehet “félre kívánni”. Aztán … ha nem azonos az isteni akarattal, és jól éled az Életed, úgyis felülírják ;)) ha viszont alázatos vagy és elfogadod ami van és ami jár, azt megkapod majd.
Áldott és Transzformációt hozó Új Holdat kívánok szeretettel!
Comments