Miért hiszed, hogy bárki több lehet, vagy többet ér Nálad?
Mikor hitted el, hogy a világ veszélyes, hogy ellened van?
Miért gondolod, hogy kevés, amit tudsz, hogy van, ki alkalmasabb, hogy álmaid csak álmok maradnak?
Azokhoz szólok, akik lemondtak életük irányításáról és átadták a Hatalmat azoknak, akik minden rossz érzés nélkül, bűntudat és önvád nélkül vették el tőlük azt, ami “szabadon maradt”. Azokhoz szólok, akik még mindig vakon tapogatóznak lelkük labirintusában, mert elvesztek valamiben, ami nem Igaz.
Minden olyan pillanatban, mikor az Élet felkínálja a Lehetőségét annak, hogy Azzá válj és Az legyél, Aki vagy; s minden olyan pillanatban, mikor elbizonytalanodsz, félsz, és megengeded Életed nagy Döntései előtt a befolyást azoknak, kik lopva várják, hogy kishitűséged, szereteted és naivitásod miatt lemondj és meghátrálj,
Nos olyankor történik meg az, hogy a Sorsod és ÖnValód helyett, valaki mást választasz.
Valaki mást, aki örülni fog lemondásodnak, és mindig lesz bizonyítéka tanácsának, hatásának, s Lelkedben mindig lesz helye igazának: mert hagytad Magad, hogy valaki más jobban tudhassa, Ki vagy és Mi az Utad. Hiába érezted, hogy nincs igaza, hogy annál Te több vagy. Mind Magunk teremtjük a Valóságunkat. Ez egyszerre belső és külső munka. Megválogatni a gondolatainkat és megválogatni az embereket, a kapcsolatainkat, mert a Hatalom nem más, mint Hatások összessége. Minden és mindenki, Hat.
Azzal, hogy helyet adtál nekik, beengedted, befogadtad, behívtad őket a teredbe, beengedted a Teremtésedbe is azokat, akik számodra nem jót akarnak, s Te tetted életté mások hazugságát ÖnMagadban.
Oly sokan értik és kerülik a rossz szándék karmáját, és oly kevesen értik a Kishitűség és Önfeladás borzalmas hatását a mindennapokban. Akiket akarva-akaratlanul, tudatosan-tudattalanul mások irányítanak, sosem fogják azt érezni, hogy boldogok, vagy hogy Életük kiteljesedett. A család, a szülők, a testvérek hatása mind közül a leghatalmasabb, és a gyerekkori sémák es hitrendszerek azok, melyek miatt nem engedjük MAGUNKNAK meglátni, kik és hogyan alakítják “sorsunkat”. De ez valójában nem Sors, és nem Szabad Akarat. S még csak nem is Hagyomány és nem Hűség, és nem Szeretet. Nincs ebben más csak félelem és önfeladás. Aki ide ér, tudja mit olvas.
Ennek a konfrontációnak a hiánya a biztos jele annak, hogy megközelítőleg sem vagy még Önmagad. És fordítva is igaz: a gyermekkoroddal és a benned élő szülői mintával való konfrontáció hiánya a biztos jele annak, hogy nem vagy még ÖnMagad. Aki pedig nem lehet ÖnMaga, nem lehet Boldog sem és nem teljesítheti be azt sem, amit vállalt.
Ha nem vállalod a földi világban az Utad, attól az még Van.
Ha nem érzed magad alkalmasnak, attól még az vagy, hisz, a Te Utad. Valaha, valamikor, Te vállaltad.
Ha üresen hagyod és lelépsz róla, mert még mindig nem hiszel magadban, akkor más fogja elfoglalni a helyed, olyan, aki megközelítőleg sem lesz olyan megfelelő, mint Te. Talán még árthat is másoknak, mert Sorsod nem az övé, és hiábái következményei mind Téged is terhelni fognak, mert engedélyed adtad, azzal, hogy elfordultál Onnan, ahol Téged vártak.
Tudom, azt tanították, mindenki pótolható.
Valójában, senki sem pótolható. Ha az lenne, azt jelentené, mindenki egyforma és mindegy, ki mit végez, a feladat mindig ugyanaz. Nem igaz.
Mindenki különleges és mindenki Feladattal érkezett. Sok tanítás nem tesz mást, mint felmenti azokat, akik cserben hagytak másokat. Sok tanító nem tesz mást, mint önigazol és hárítja a felelősséget.
De miért? Mert ez van a kollektívban. Nézd meg a politikusokat, orvosokat, pedagógusokat, szülőket. Nézd meg a Férfiakat és nézd meg a Nőket. Nézd meg végül, magadat ….
Mind elfordulunk, mind hibázunk, mind Gyerekek vagyunk.
A spirituális Lény bennünk, fejlődni akar. Van, aki megreked, van, aki lázad, van, aki tagad. Van, aki túlvállal, többet vesz magára és van, aki mindenkiért van, csak önmagát tisztán nem látja.
Mind nyakig benne vagyunk a kollektív emberi hibákban és minden ügy mögött egyetlen hiányzó dolog van: a Felelősség felnőtt módon való felvállalása.
Döntés, hogy legyen máshogy.
Szembenézés, hogy tisztán lássak.
Tisztánlátás, hogy változhassak.
Belátás, hogy tanulhassak.
Elfogadás, hogy hibázhassak.
Megbocsátás, hogy helyrehozhassak.
Újrakezdés, hogy máshogy csináljam.
Szeretet, hogy legyökereztessem az újat.
Hála, hogy Ide eljutottam.
Újjászületés, hogy ismét az Utamat járjam.
Önreflexió, hogy megismerhessem Magam.
Béke, hogy Legyen, Aminek értelme van.
Áldás és Kegyelem, hogy biztonságban érezhessem Magam.
Szeretettel,
Anna Rose
Comments