Feszültség a köbön
Az mindig nagyon kaotikus feszültséggel és érzelmi – testi cunamival jár, amikor a megtett szellemi út az anyagban is formát ölt. Sokszor tapasztaltuk az elmúlt években, milyen, mikor DNS szinten íródnak át a programok, de keveset beszélünk arról, hogy ez is egy alapvető gyász folyamat, és még ha nem is az, ha már a régi elengedése valóban örömmel is történik, akkor is van egy nehéz része annak, mikor a testből kiszakad a régi lenyomat, sokszor sok életen- és generációkon át hurcolt, belénk égett hitrendszerek, és a köré épült érzelmek. Tényleg nehéz, kár szépíteni.
Közben gyógyulunk a szeretetben, és a szeretetlenségben. A szeretet hiányaiban, a szeretetlenség sebződésében.
Ez az út hosszú és minden pontja kihagyhatatlan, elkerülhetetlen. Ahogy változom, úgy változik a klientúra is velem, és a tanítványaim alkotta közösségek tudatossági szintje, érzelmi megélése. Nekem is tükör, hol is állok, mit dolgoztam át magamon, min vagyok túl, hol vagyok épp elakadva és mit érdemes tenni vagy nem tenni. A Mező mindig irányt mutat.
Sok olyan váratlan nehézség jött a mai nap is, ami megcibált. Tudom, nem csak nekem, másoknak is. Végülis az elmúlt napok, hetek, mind. Az egyetlen dolog, ami átsegített, hogy tudom, és a legcincálósabb pillanatban is tudtam, hogy ezt most meg kell oldani, és meg is lehet oldani. Óriási különbség van az áldozatiságba belecsúszott én és a tudatos, minden értem van, hogy megfejlődjem én között. Az előbbi, pánikba esik és szétesik. Utóbbi képes ösztönös sámánképességeket beaktiválni és mélyeket lélegezni, imádkozni a legszélsőségesebb indulatok közt és visszatalálni a tengelyébe.
Az egész évet alapvetően ez fogja meghatározni, hogy bármilyen is legyen a szélvihar, tudsz-e, tudunk-e tengelyben maradni. Én is éveket kerestem mindenfél módszert, ami ebben segíthet, de a legegyszerűbb és legnagyszerűbb, bárhol és bármikor hozzáférhető dolgot csak most tanultam meg: emlékeztetni magam, hogy MINDEN értem történik, és azzal a céllal, hogy most máként legyen. Hogy másként csináljam, hogy okosabban, bölcsebben, magasabb minőségben reagáljak, mint eddig. Ez a tudás, ez a tudatosság adja meg a bizalmat még a legkilátástalanabb helyzetekben is. Hogy bármilyen szar, bármilyen nehéz, bármilyen kétségbeejtő, NEM LEHET MÁSHOGY, minthogy képes vagyok megoldani. Épp ezért történik.
Ez egy olyan mankó, ami bárhol és bármin keresztülvisz. Ehhez persze, alapvető, hogy el kell engedni az akarásunkat.
Reggel felhívott egy hölgy, hogy mit tudunk tenni azért, hogy mindenképpen az történjen, ahogy ő akarja. Nem így mondta persze, de ez volt a lényege. Nem tudom most sem, megértette-e, hogy ezért nem tudtam segíteni, mert nem képviselem már azt a hitrendszert, hogy mindent elérhetünk, amit akarunk.
Abban hiszek, hogy minden megtörténik velünk, aminek szükséges megtörténnie ahhoz, hogy Azok legyünk és Azzá váljunk, akiknek megszülettünk. De nem azzá, és főleg nem úgy, ahogy AKARJUK. Én is sokáig voltam összezavarodva, hogy miért történik másként, mint „kéne” – mert megvan már az a bizalmam a látásomban és érzékelésemben, hogy tudom, hogy amit tudok, az Igaz – de az Élet mégsem az én tudásom szerint működött… hát ezért voltam jó fél évig teljes csendben.
Most kezdek visszatérni, valahonnan valahova, és rajtatok keresztül, és a kérdéseitekre adott válaszaimból hallom és tudom, hogy valahova máshova érkeztem. Nem gondolkodom már annyit a miérteken, mint régen, és azon sem, mi a Végső Igazság. Most azt hiszem annak van ideje, hogy minden mankót – úgy a hitrendszereket, tanításokat és akár szellemi vezetők által diktált és irányított – válaszokat is elengedjük. Hogy megtapasztaljuk, milyen, ha tényleg csak belülre figyelek, csak az érzéseimre figyelek, és a környezet realitására, és a tényekre, s közben, mint egy külső szemtanú, figyelem, mit mutat nekem az egész, amiben vagyok. Mik azok az érzések, amik vannak, és nem szabadulni akarok azonnal, hanem megérteni. És ha nem értem de még mindig szabadulni akarok, és még mindig és mindig, akkor megyek. El onnan. És tökmindegy mit mond a jós, meg az asztrológus, meg a sámándobos, meg aki az Akashát olvassa, de még a belső hang is, mert az is lehet épp egy büntető vagy félelemkeltő mód, ami észrevétlen beépült a rendszerembe - szóval a sor végtelen.
Nem igaz, hogy mindig a szívre kell hallgatni, de csak azért nem, mert nem tart mindenki ott, hogy a szíve szerint éljen. Hiába szereted azt, aki NEM # TÉGED # VÁLASZT.
Csak nézem, hallgatom, újra meg újra, hogyan kapaszkodtok olyanokba, akik az én mércémmel semmiszámba nem vesznek, mert az őszinteségbe burkolt bunkóság akkor is csak bunkóság. De hogy ezt nem tudjuk addig észrevenni, míg nem látjuk meg, hogy a tudattalanul futtatott szeretet-kapcsolódási mintázatunk ennyit tud, és ráadásul pontosan ezt, addig nem, nem fog a másik sem változni.
Borzasztóan fájó, ha a másik nem szeret viszont. De maradni ott, ahol nem szeretnek, méltatlan. S ha nem vagy méltó Magadhoz, akkor miért gondolod, hogy más az lesz?
Évekkel ezelőtt részt vettem Dora Gyula királynőképző kurzusán. A rikítórózsaszínnel villogtatott reklámtábla ellenére, Fantasztikus volt! Tényleg, olyan agymosás minden Nőnek, amit anyatejjel kéne magunkba szívni. Gyula eleve azzal kezdte, mikor megköszöntem, hogy előre engedett, hogy ezt ne. Nem méltó. Ez alap, hogy egy férfi előre enged egy nőt, és a nőnek ezen nincs mit megköszönni, mert ez alárendelődő. Nem köszönöm meg azt, ami jár. Azt is mondta, MINDEN NŐ KIRÁLYNŐ. Legalábbis, annak születik. Annak kéne lennie.
Hát Hölgyeim, a mi világunkban, Királynővé válni kell, Koronát feltenni és Trónt visszaszerezni, és büszkén viselni a vereséget is.
Királynő nem rohan királyfi után,
Nem könyörög,
S nem viszi terápiába, hogy végre Férfi legyen –
csak mert ő látja benne őt is…
Ehhez persze, meg kell tanulni egyedül is jól lenni.
Ehhez pedig meg kell küzdeni az összes démonnal, hogy ez milyen igazságtalan már.
Lehet, de:
Ez van.
És mint mondom mindig, Az van, Ami van 😊
Egyébként pedig, sok forradalmi forrongás mellett, csodálatos Szerelem van a levegőben. Transzformáció, Alkímia, ami Belül most nagyon is érezhető, s talán, ideje, hogy kívül is megmutatkozzon mindez, a Térben.
Lilith visszatért…
Szeretettel,
Anna Rose
Comentários