top of page
Keresés
  • Szerző képeAnna Rose

Miről is szól valójában a Co-Vid? II. rész

Azt írtam, sokaknak nem fog tetszeni... Nem így lett, annyian osztottátok meg és annyi hála energia érkezett vissza sokatoktól a legutóbbi írásom során, ami engem is tanított ismét, arra, hogy milyen nagyon fontos bele állni mindenkinek a saját erejébe, a saját vállalásába, feladatába, hiszen ennek van most itt az ideje, és egyedül ez az egyetlen, ami most sorsformáló és világmegváltó: őszintének lenni, szívből élni, bátornak lenni, szabadnak lenni. Erőt szerettem volna adni másoknak, és én kaptam mégis a legnagyobb erőt vissza Tőletek. Hálás szívvel köszönöm Nektek!


Érkezett néhány kérdés és nagyon sokan kérdeztetek az oltásról. Szeretnék itt válaszolni összefoglalóan, de nem fogok tudni – és nem is akarok – írott formában, feketén-fehéren egyértelmű leírást adni. Több okból kifolyólag sem.

Igen, megjelent bennem félelem is ezzel kapcsolatban… vannak ugyanis dolgok, amikbe nem avatkozunk be. Hellinger azt mondta: nem állítunk kíváncsiságból. Én, míg tanultam, és mert mindig mindent érteni szerettem volna, ezt jópárszor megszegtem. De csak saját felelősségre, saját magam számára. Kollektív témákat felállítani azonban nem lehet engedély nélkül, és úgy gondolom, egy ilyen állításra nincs engedélyem. Az információ viszont jelen van, hiszen nem véletlenül kérditek Ti is. Másrészt pedig, nem vállalhatom annak a felelősségét, hogy hatalmas gyógyszercégek milliárdos beruházásairól alkossak képet, és arról sem, hogy aki már oltott, bármilyen rossz érzést éljen meg az írásom miatt. Azt viszont elárulom, hogy én nem oltatok, és nem is fogok.


Ennek is több oka van, egyrészt nagyon érzékeny vagyok, szuperérzékeny, indigó és empata, az idegrendszerem és az energiarendszerem teljesen más, mint az átlagos földi embernek (és nem vagyok egyedül, sokan vagyunk így, s az orvosok mit sem tudnak vagy értenek belőlünk), teljesen máshogy reagálok a legtöbb dologra, messziről érzem az energetikai testemen keresztül, hogy milyen energiája van a tárgyaknak, köveknek, helyeknek, élőknek, holtaknak, és meg tudom ítélni, hogy mire van szükségem és mire nem, és mi az, amitől biztosan nagyon rosszul lennék és sok dologtól valóban nagyon rosszul vagyok, amit mások egyáltalán nem érzékelnek (még). Amit pedig nem ismerek, arról sokat olvasok, kérek információt minden szinten, és figyelem az érzéseimet, mit vált ki belőlem, elég erős gondolataim vannak és csatornám, hogy jó-e vagy nem jó nekem az adott dolog.

Ez az oltás engem nem hív. Az általam hitelesnek tartott- és érzékelt orvosok javaslatával tudok egyetérteni, akik tudományos és racionális okoknál fogva nem ajánlják és maguk sem választják, hiszen, ahogy milliószor el lett mondva: ez jelenleg egy kísérleti vakcina, emberkísérletről beszélünk, a fertőzöttek száma és állapota nem indokolja egészséges embereknek az oltást (betegeknek meg más miatt nem), a tesztek pedig a kezdetektől fogva hasztalanok.

Voltam beteg, nagyon beteg, decemberben, biorezonanciával megnéztük, influenzás voltam, és nem koronavírus okozta. Akivel aznap együtt dolgoztam, szintén megbetegedett, ő tesztelni ment, pozitív lett Covidra. Emellett járnak hozzám orvosok, gyógyszerészek, és elég sok személyes tapasztalatot osztanak meg, ami nem kerülhet nyilvánosságra, de nem a vírustól való félelmet növeli bennem, sőt.

A génmanipuláció számomra kimondott ellenérzést és rossz érzést vált ki, leginkább azt, hogy átadom az irányítást és befolyást egy dolognak, ami tőlem független, nem ismerem a hatásait, hosszú távon főleg nem, és önként sosem adnám magam vagy a gyerekem semmilyen kísérleti céllal semmire. Ezen kívül olvastam Rudolf Steiner 100 évvel ezelőtti jóslatait a mostani helyzetről és védőoltásról. De leginkább két dolog van bennem: mivel pontosan tudom, hogy a vírus is egy információ, energia, mint minden más, ezt most nem részletezném újra… így eszem ágában sincs védekezni ellene fizikai síkon. Mivel pontosan tudom, hogy az életet választom, az egészséget választom, az örömet választom, a szívből élést és a szeretetet választom, és mivel tudom, hogy ezt azok, akik az oltásra rá akarnak beszélni, még mindig nem értik, nem érzem magam biztonságban köztük, hiszen, nem értik, amiben én vagyok – s így válaszolni sem tudnak arra, amit kérdeznék. Számukra az, ami számomra egyértelmű és bizonyított, tapasztalt, számukra az baromság, hazugság, naivság vagy álmodozás. Hát mit mondjak erre? Más világban élünk, na Ami pedig ennél is nagyobb erővel bír: lehet, hogy semmi bajom nem lenne tőle. Lehet, hogy soha senkinek semmi baja nem lesz tőle (mondjuk ez már nem igaz, mert nagyon sokan megbetegedtek és meghaltak már miatta, ilyen a személyes ismeretségi körben is van több), de mégis, tegyük fel, jó ez nekünk. Akkor is: lemondtam önmagamról. Mert én az új világban hiszek, az Isten-emberi létben hiszek, a feloldozásban hiszek, az önmagunkba vetett hit erejében, az Ön-Mag-unkhoz visszatalálás erejében hiszek, a Testem-Lelkem-Szellemem egységében, a belső bölcsességemben, a saját teremtő erőmben hiszek, és ha önként és dalolva mennék oltatni, akkor az azt jelentené számomra, hogy mindaz, mit leírtam, nem igaz, és ha önként és félelemből mennék oltatni, azt jelentené, hogy amit tanítok, még önmagam számára sem hihető eléggé, és egy hazug, hitelességében és szellemiségében elbukott ember lennék – ez pedig számomra ijesztőbb minden vírusnál, betegségnél, de még a halálnál is.

Nem, nem akarok meghalni. Nem akarok megbetegedni. Teszek is érte eleget, hogy így legyen. És igyekszem nem ítélkezni és elfogadni (még van mit fejlődni benne) azokat, akik nem így vannak ezzel. De kérdezem tisztelettel, aki azért oltat, mert a másik is oltat, az valóban tisztában van azzal, hogy mit csinál? Aki azért oltat, mert utazni szeretne, bár még nincs az utazás oltáshoz kötve, az átgondolta, hogy mit csinál és miért? Aki elhiszi, hogy teremtő és gyógyító, évtizedek óta dolgozó természetgyógyász például, az elhiszi azt, hogy a szervezet valóban rendelkezik öngyógyító erővel és, hogy az immunrendszere alapvetően a lelki és mentális egészségének a függvénye?

Ne értsetek félre, tökéletesen megértem, hogy az emberek többsége elfáradt. Ha másért nem, azért oltatja be magát, mert a többi is beoltotta magát, és végre békén hagyják, végre nem kell konfrontálódni, nem kell minden nap szembe nézni azzal a belső küzdelemmel, hogy vajon ő lesz-e a gyilkosa a saját családjának (ez volt amúgy a legjobb húzása a hipnózisnak, mert ha magadat nem féltetted eléggé, a családot azt már fogod), hogy végre véget ér a kollektív szorongás (bár lassan napvilágot lát, hogy az oltás sem volt elég hatásos, kell majd másik, meg újabb, meg jönnek a mutánsok…).. hát valahogy így.


Én úgy gondolom, ez az időszak sok más tanításával együtt arról is szól, hogy nőjünk fel végre. Mindenki. Egyenként, külön külön és együttesen is. Együtt könnyebb, nyilván ezt kívánják megakadályozni bizonyos ellenerők. Mégis, egyre inkább alakulnak ki kisebb közösségek, melyek megtartó ereje egyre nagyobb, de az igazán nagy belső munkában mind egyedül vagyunk.

Az oltást lehet felállítani, mi egy éve felállítottuk. Akkor még nem voltak forgalomban vakcinák, és a csoportban volt orvos, természetgyógyász, történész, és még gyógyszerész családnak a tagja is (ő maga állt a vakcina képviseletében). Hogy mit láttunk akkor? Legyen ennek energiája a sorok között kódolva most és kinek nyitva rá a szíve, megérzi ezt az információt, legyen is az bármi de ne felejtsük el, hogy az oltás is, és minden hozzá fűződő gondolat, ez is éppúgy bennünk van, mint minden, ami kívül megjelenik.

Úgy gondolom, jelenleg az emberiség egy kollektív ébredési szakaszban van, és itt elsősorban az isteni önvalónkra és belső szabadságunkra kell(ene) ráébredni. Ha és amennyiben egy kívülről jövő nyomás (nem utazhatsz, nem mehetsz sehova, nem dolgozhatsz, nem érintkezhetsz, nem gondolkodhatsz, stb) hatására vetjük alá magunkat, vagy félelemből vetjük alá magunkat, úgy valóban sikerült megérteni ezt a tanulási folyamatot? Valóban sikerült megtanulni a lényeget, elnyerni a szabadságot, önállóságot, felnőtt, egyenrangú félként élt, örömteli, szabad életet?

Ha én megírom, mit mutat a mező, és rám hallgatsz, segítelek abban, hogy bele állj a saját erődbe? Ha megmondom, javaslom, tanácsolom, mit csinálj, igazán jobban leszel? Megszűnik majd minden szorongásod?

Mi lenne, ha elkezdenél bízni magadban, és az isteni vezetettségedben? Mi lenne, ha elhinnéd, hogy minden, amivel rezonálsz, akár egy írás, akár bármilyen információ, az maga az isteni részed válasza a kérdésedre? Mi lenne, ha elhinnéd, hogy már döntöttél, és csak ki kell tartanod a döntésed mellett? Mi van akkor, ha most erősnek lenni ugyan a legnehezebb, de végül mégiscsak meghozza a kitartásod a gyümölcsét? Igen, lehet, hogy lemondok utazásról, nyaralásról, színházról, moziról, bárokról, boltokról, vagy ki tudja még miről. De a belső szabadságomról… arról soha többé nem mondok le.

Bárhogy is döntöttél, okod volt rá, és rendben van úgy. De hagyd abba a félelmeid etetését és vedd vissza az irányítást az életed felett! Én Harcos vagyok. Nem mindenki az. Nekem ez a feladatom, és, hogy ébresszek más Harcosokat. A Szeretet és Szabadság és Béke Harcosait. Álljatok ki magatokért, hallassátok a hangotokat, ne féljetek találkozni és szeretni, ölelni, véleményt formálni és képviselni. Sokan vannak most a világban hatalmas transzformáló tudással és képességekkel, ne rejtőzködjetek tovább! Ezt a háborút nem agresszióval és nem erővel kell legyőzni. Nem is legyőzni kell. Ez nem harc - csak addig, míg megértjük a lényegét. Bátorságot és kellő kitartást kívánok mindannyiunknak, szeretettel.






27 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comments


Post: Blog2_Post
bottom of page