“Nem szabad félnünk az érintéstől, az érzésektől, az érzelmek kifejezésétől. A világon a legkönnyebb dolog azzá lenni, amik vagyunk, amit érzünk. Sokkal nehezebb azzá lenni, amit elvárnak tőlünk, a világ mégis ezt a színjátékot játssza.” (Leo Busciaglia)
Én tudatosan elindultam az önmagammá válás, saját érzések felismerése, megfogalmazása, tudatosítása, igényeim kifejezése útján. Nem könnyű, sőt, nagyon nehéz. Volt. Az elején.
Egyre többször jövök rá, és egyre hamarabb, mit is érzek valójában. Ha most azt hiszed, hogy ez értelmetlen és a saját érzéseivel mindenki tisztában van, akkor Te is azok közé tartozol, aki azt hiszi, kapcsolatban van önmagával, de valószínűleg csak egy részével. Azzal a részeddel, aki elfojtásokkal, mások mögé helyezéssel, alázkodva megtanult zsigeri szinten megfelelni (akarni) másoknak.
Pszichoszomatikus tünetek, betegségek, szorongás, pánik, depresszió, apátia, de a túlzott jókedv, folytonos pörgés, munkamánia, függőségek... mind jelei annak, hogy nem vagy tisztában az érzéseiddel. Ha valaki, én biztosan ismerem, milyen ez..
Változni mindenki képes, változtatni soha nem késő. De minél később kezded, annál több mindent fogsz bánni, sajnálni, hogy eddig vártál.
Ha megérett az idő ... várlak szeretettel!
Comments