top of page
Keresés
  • Szerző képeAnna Rose

Közösség Ereje

Egyéni felelősségvállalás és fejlődés kérdése, hogy ki hova érkezik meg az életében és ebből a szempontból van egy olyan gondolat is mindig bennem, hogy a Lehetőség – ma már - mindenki számára egyformán adott. A Döntés az, amit mindenkinek magának kell meghoznia társadalmi-, földrajzi-, anyagi-, stb helyzettől függetlenül, hogy akar-e ébredni, akar-e változni, akar-e haladni előre, és ha ez a Döntés megszületik, az Élet egész egyszerűen azt és úgy alakítja, hogy a választása iránya támogatva és vezetve legyen az úton. Ezek a döntések mind egy magasabb szinten történnek meg először, majd ezt követi – vagy nem követi – le az anyagi részünk, a tudat és az egó. Vagyis ahhoz, hogy valakinek lehetősége legyen egyáltalán ráébredni arra, hogy lehetséges felébredni a mátrixból, az illúziókból, ahhoz nem kell találkoznia guruval, tanfolyammal, tanításokkal, de még csak nem is kell tudnia, hogy ahol él, az nem a valóság, mert egyszerűen csak megtörténik az életében valami, mondjuk azt, hogy spontán, magától, és majd csak ez után érkeznek az öt érzékszervünkkel is észlelhető tanítások.

 

Globálisan van az ébredésünk ideje, ahol az emberiség minden tagja választhatott és döntött, ki merre halad tovább. Ez a Döntés véleményem szerint már megtörtént, ám egyszerre igaz és nem igaz, hogy megváltoztathatlanul. Mivel az idő nem líneáris, nem csak a jelenünk és múltunk van hatással a jövőnkre, hanem a jövőben megtett döntéseink is hatással vannak a múltunkra. Ezt a földi, időben és anyagban korlátolt gondolkodásunk nem igazán érti, a magasabb szintű tudat viszont már nyitott és képes együtt haladni egyre több valósággal. Így juthat el oda, hogy egy ponton ráébred arra is: minden ami történik igaz, és annak az ellenkezője is.

 

Az elmúlt években óriási léptékben ugrottunk meg a létező összes valóságunk szintjén olyan sémákat, működéseket, gondolatokat, melyek hatására születni és formálódni kezdett az Új Világ, és sokszor látom már, hogyan dolgoztunk előre a múltban ezért, főleg Lemúria, Atlantisz vége és az Ókori Egyiptom idején, és hogyan dolgoztunk innen oda, visszautazva az időben újra és újra, hogy korrigáljuk az akkori tévedéseinket.

 

Számtalan életet végig tekintve – s köztük a mostanit is – egy dolog mindig ugyanúgy történt, az elcsúszások, a bukások, veszteségek mind ugyanazért történtek meg. Ez az Árulás.

 

Mint ahogy Bekva, a Teremtőhöz legközelebb álló Arkangyal árulta el elsőként Őt – s így magát, az Isteni Létezést; majd vette rá sorra az eltéríthető lelkeket és alakított ki Árnyékszövetséget, ahogy Fent, úgy Lent is, minden térben és időben… és igen, ez is mind, hozzá tartozik a Teljességhez, de az Univerzum számos más pontján fennmaradhat a Sötétség akkor is, ha a Földön ez megszűnik. Mert Gaia Szelleme nagyon is Fényes, és a Föld bolygó – ahogy az egész Naprendszerünk – nagyon is szeretne felé emelkedni a dualitásnak, és itthagyni a Sötétséget, átminősülni és felemelkedni és igazából, ez a Döntés is már megszületett, az Idő pedig eljött. Semennyire nem kérdés, hogy elpusztul-e a bolygónk, mert természetesen, nem. A kérdés az volt, hogy elpusztul-e az emberiség, vagy nem. Akarunk-e és tudunk-e együtt haladni az Isteni Törvénnyel, hajlandóak vagyunk-e megérteni és felelősséget vállalni önmagunkért és gondolkodásunkért, cselekedeteinkért, és változtatni annak mentén, ahogy az Univerzum már egyébként is változtatja a körülöttünk levő teret. Másképp: nem mi változtatjuk meg a világot, a világ változik és ha engedjük és átadjuk magunkat a változásnak, változunk vele mi is, és ahogy mi változunk, úgy hatunk és visszahatunk mindenre és mindenki másra is, és tűnhet úgy, hogy a változást mi okozzuk, de valójában ez is Fentről történik, s mi csak lekövetjük azt. Ezért mondják sokan, hogy nem a mi érdemünk, hogy mi nem teszünk semmit, hogy minden az Istené, de ez nem teljesen igaz, mert mégiscsak, mi vagyunk azok, akik fejet hajtunk, meghajlunk és azt választjuk, hogy csináljuk, nem pedig ellenállunk az intuíciónak, Égi vezettetésnek, és ehhez bizony sokszorosan meg kell ugrani a határainkat, képességeket fejlesztünk, növelünk, árnyékmunkát végzünk, konfrontálódunk, megteszünk dolgokat úgy is, hogy félünk, szembesülünk, Döntéseket hozunk … s nem pedig fejünket a homokba dugva várunk, hogy az Isten majd elrendezi.

 

Együtt történik minden. Fentről jön az energia és az információ, de mi vagyunk a Kehely, akik befogadjuk és transzformáljuk a szándékon és cselekvésen át, Szellemből az Anyagba. Az Angyalok nem tudnak teremteni, mert létrehozni, a Teremtés utolsó mozzanatait, téglát építeni csak földi kezekkel lehet. Így tehát, semmivel sem vagyunk kevesebbek emberként a Teremtő Isteni Szellemi lényeknél, mert bár mi nélkülük semmit nem érünk el az Életben, ők viszont mi nélkülünk semmit nem tudnak megvalósítani az anyagban.

 

Így és ezért inkarnálódik minden felemelkedett Mester a Földre, s ők nem az életük során válnak azzá, akikként ma tekintünk rájuk, hanem mindig is Azok voltak, s mertek, tudtak kibontakozni a földi életükben is. Vállalással érkeztek, és bevégeztették azt.

 

Mint ahogy Mind vállalással érkeztünk, de hiába vállalunk közösségként feladatokat, ha mindig van Egy, aki kilép, felad, elárul, és ha van Árnyékszövetség – márpedig van, akkor higgyétek el, pontosan tudják, hova nyúljanak, hol romboljanak, szakítsanak, látják, tudják, ki a gyenge láncszem, mert ha Egy elbukik, magával rántja a többit is.

 

Így ért véget minden Szent Társulás és Szövetség sorsa a Földön, így bukott el minden Lehetőség a világunkban, hogy mindig volt Egy, aki Júdás szerepét magára vette, mert félt, mert irigy volt, mert kevesebbnek hitte magát a másiknál, mert hagyta, hogy elvigye őt önnön sötétsége.

 

S hogy ez csapda volt, átverés, tudatos manipuláció, teljesen mindegy. Hogy álmodban vetítenek, hogy az 5G hálózatán keresztül manipulálnak, hogy Lucifer kínál csábító, már-már visszautasíthatatlan ajánlatot, hogy a szomszéd fűje bosszantóan zöldebb-e vagy hogy az a bizonyos harmadik jött a csábító szerepében, teljesen mindegy.

 

Tudsz-e józan maradni és tudod-e megtartani szívedben azt a magasabb szintű erkölcsi tudást és érzékelést, mely mindig segít és Utat mutat, mikor vagy Jó, mikor maradsz Tiszta, miben van az Erő, mikor és meddig választod ÖnMagad, s hol vagy megingatható, hol és mikor lépsz le, hol fordulsz el és hagyod eluralkodni magadban a kételyt, a szeretet helyett…

 

Az Első Árulás mindig ÖnMagad felé történik. Majd ezt követi le az anyag. Mikor elárulod a Társadat. Legyen az Szövetséges, Testvér, Barát, Házastárs, Szerelmes, legyen az Tanító, Tanítvány, de legyen az Bárki, akivel dolgod van… Ha tudsz tisztán maradni Magadban, akkor Tisztán maradsz a Világban is.

 

Az Új Világ, az Aranykor ami most teremtődik, attól olyan ragyogó és gyönyörű, hogy Érzelmi Biztonság és Tisztaság van benne – mindenhol. Nem kérdés, hogy nem vagy megtéveszthető, nem vagy vihető, nem vagy manipulálható. S hogy áldozatként tekintesz-e magadra, vagy Stabil, megingathatlan Létezőként, másként: Olyan emberként élsz, akire számítani lehet minden körülmények között (és ez nem egyenlő az önfeladással, mert elsősorban Te számítasz magadra!); vagy olyan emberként élsz, aki bizonytalanságban tartja a környezetét, mert döntéseit nem a szíve szerint hozza-, ez csak rajtad múlik.

 

A Közösség Ereje az, ami innentől Teremt és Épít, az egyéni vállalások ideje szerintem lejárt. Pontosabban, Együtt halad minden és mindenki. Én vállalom a részem, és Te is vállalod a Tied. Együtt pedig vállaljuk azt, ami Közös. Elköteleződünk Egymás felé, kitartunk az elköteleződésünk mellett, és ez bár sokaknak ijesztő függés, számunkra Valódi Szabadság. Mert mikor Szabad Akaratomból Választalak Téged, akkor Szabad Akaratomból adom oda magam valaminek, és ez nem lemondás, hanem Erő, mely semmilyen más módon nem elérhető.

 

Ezt hivatott jelenti az Egy Mindenkiért, Mindenki Egyért.

 

Ma még a legtöbben annyira félnek a kötődéstől, szeretettől, odatartozástól, hogy egész világokat építettek maguknak, Vízöntő korra hivatkozva számtalan lehetőséget teremtve újtípusú kapcsolódásokra de az igazság az, hogy bár mindennek van helye, Életet az ad, ami Őszinte, Mély, és Szabad. Az elkerülésre épülő társulások pedig nem azok.

 

Gyönyörű Közösségek épülnek a Szellemi térben már jó ideje, és egyre több helyen már anyagban is megnyilvánulva látjuk, éljük őket. Érzem és látom, milyen sokan érünk már össze, és ez Szép, nagyon Szép.

 

Jó így Lenni…

 

Hálával és szeretettel,

Anna Rose



170 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comments


Post: Blog2_Post
bottom of page