"...Ha az lenne a házasságodnak a célja, hogy a házastársadat boldoggá tedd, akkor máris csapdába kerültél. Mert akkor könnyen azt mondhatod, jaj, az egész életem azon áll vagy bukik, hogy a házastársam boldog-e vagy sem! Úgy tűnik, az ő boldogsága az én felelősségem! Most mondta, hogy rajtam múlik! Ez aztán a fenyegető. Ezért, ha egy jegyespártól azt hallom, hogy az a célom, hogy a társamat boldoggá tegyem, meg szoktam kérdezni: mi ennek a mondatnak a tartalma? Mit értesz alatta? Mit fogsz akkor csinálni, ha a házastársad egyszer depresszióba esik, és mondjuk egy éven át olyan boldogtalan lesz, amilyen csak egy depressziós ember lehet? Akkor mit fogsz gondolni magadról? Nem lehet, hogy ezért a boldogtalanságért nem te leszel felelős? Vagy nem csak te? Hogy neki is megvan a maga része? Ez megint egy nagyon érzékeny pont lehet. "Szedd össze magad, nem bírom elviselni, hogy boldogtalannak lássalak!" Miért is nem? Bizony, néha tudnunk kéne elviselni, ha látjuk, hogy a másik szomorú. Ha reális oka van rá, akkor éppen azt éli át, amire szüksége van."
Pál Ferenc
コメント